Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

— Szerzői jog. — 83 ügyi miniszternek 58.230—XIX. 1922. sz. rendelete értelmében a Szjt.-ben szabályozott beiktatásokra hivatva van, a mű beiktahatósága szempontjából annak minőségét is figyelembe veszi, a minőség kérdésének csak közigazgatási elbírálását jelenti és a magánjogi kérdésekben nem irányadó. (C. I. 3972—1937.) A P. H. T.-ba 939. sorszám alatt felvett elvi határozat szerint: A szerző a Szjt. 6. §. 20. pontja alapján mindenkor felléphet az ellen, akinek műve az ő művének az ő engedélye nélkül történt felhasználásával, átdolgozásával készült anélkül, hogy új, eredeti mű jott volna létre, — s fellépett akkor is, ha a jogosulatlan felhasználás, átdolgozás közvetett úton egy másik, az eredeti művet közvetlenül utánképző mű alapján történt. Az Szjt. 23. §-ában meghatározott vétséget követi el, aki az időszaki lap számára írt cikket, illetve annak megbeszélt idegen nyelvű fordítását a lapban a cikkíró nevének elhagyásával teszi közzé, holott a cikkíró az időszaki lap alkalmazottjának Írógépbe mondott cikke alá nevét is odagépeltette. (XI. 752.) A Szjt. 23. §-ának rendelkezését az 58. §. értelmében a nyilvános előadásra is megfelelően alkalmazni kell. Ehhez képest vétséket követ el az, aki az előadás hirdetésében a szerző nevét akarata ellenére mellőzi. A szerzővel egy tekintet alá esik a fordító is. (XI. 1029.) E szabály alól a Kúria gyakorlata kivételt tesz annyiban, amennyiben rövidre szabott hirdetéseknél mellőzhető annak a szerzőtársnak megnevezése, aki a mű megalkotásánál kevésbbé fontos ténykedést végzett. Dalműveknek (operáknak) énekszöveggel való előadása esetében azonban a szövegírónak és az idegennyelvű szöveg fordítójának művét az előadás szempontjából jelentőséggel bírónak kell tekinteni. (XI. 1029.) A fordító nevének feltüntetése nélkül kiadott könyv forgalomba helyezőjének a kiadót kell tekinteni. A könyvkereskedő az árusításra megszerzett példányok forgalomban tartójának tekintendő, aki a Szjt. 22. §-a értelmében a fordító nevének mellőzéséért csak akkor tartozik felelősséggel, ha a megszerzett példányokat szándékosan, tehát a jogsértés tudatával bocsátotta árúba. A Szjt.-nek ez a szabálya azonban nem zárja ki azt, hogy a könyvkereskedő pusztán gondatlanság alapján is feleljen az általános magánjog szabályai szerint a fordító személyiségi jogát sértő cselekményéért. (XII. 788.) Aki egy idegen írott műnek nemcsak tárgyi adatait, hanem az adatok; csoportosítását, a kifejezések jellegzetes módját s a mű egyes részeit helyenként teljesen hű fordításban, helyenként szabadabb felhasználással a forrás megnevezése nélkül veszi át akként, hogy ez az átvett rész saját művének csaknem egy negyed részét teszi ki, nem a Szjt. 9. §-ának 1. pontjában meghatározott s a forrás megjelölésének elmulasztásából álló bitorlást követi el,