Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

— Uzsorás és kizsákmányoló ügylet. — 51 sík fél ismerte és, hogy a sérelmet szenvedő fél az egyességben a jogos követelésének csekély hányadát fogadta el teljes kielégítésül. Nem állapította meg a Kúria a szorult helyzetnek kizsákmányoló módon történt kihasználását, mikor az alkalmazott a szolgálatból történt kiválásakor szolgálati és felmondási járandóságai tekintetében egyességet kötött a munkaadóval és az egyességben megállapított összeg körülbelül megfelelt annak az összegnek, amit az alkalmazott rendes felmondás esetén követelhetett volna. Ebben az esetben a határozat közömbösnek mondta ki azt, hogy a munkaadónak volt-e törvényes oka az azonnali hatályú elbocsátásra. (X. 861.) Ügynöki szerződésnél olyan esetben, amikor a megállapított jutalékok megfelelnek azoknak, amelyek a hasonló üzletkörben általában szokásosak, már emiatt nem lehet szó arról, hogy az ügynök tapasztalatlanságát a másik fél a maga rendkívüli nyereségének biztosítására kihasználta. Ettől eltekintve az, hogy a szerződés az ügynökre lehet-e nyereséges, vagy pedig szükségkép veszteségre vezet, nem egyedül a jutalék megállapított mértékétől és az ügynök által átvállalt költségek összegétől, hanem az ügynök ismereteitől, ügyességétől és egyéb képességeitől is függ. (XIII. 579.) Az ügyvédi dijlevélnek kizsákmányolás, cimén megtámadása esetében a Kúria elrendelte annak a megállapítását, hogy az ügyvéd a megbízó részére milyen terjedelmű munkálatokat teljesített és hogy az álala teljesített ügyvédi munkáknak mennyi a törvényszerű ellenértéke, végül, hogy a dij levélben kikötött összeg ezzel szemben nem biztosított-e az ügyvéd részére a megbízó tetemes kárával ingyenes előnyt, vagy feltűnően aránytalan nyereséget, mert csak ezeknek tüzetes megállapítása után lehet alaposan megítélni, hogy az ügyvéd az általa szövegezett megálapodással nem aknázta-e ki a megbízó értelmi gyengeségét, tapasztalatlanságát, vagy a nála betöltött jogi képviselői, vagyis bizalmi állását olyan mértékben, hogy emiatt a megállapodás kizsákmányoló ügyletnek tekintendő? (C. VI. 256/1937.) Nem hivatkozhatok függő helyzetének kihasználására az alkalmazási feltételek megállapítása tekintetében az az alkalmazott, aki a szolgálati viszonynak pár héten át tartó megszakítása után és így függő viszonyának megszűnése után belenyugodott abba, hogy változatlan feltételek mellett újra alkalmaztassak. (XII. 980.) A kizsákmányoló ügylet megállapításának az a feltétele, hogy az egyik fél az ügylet megkötésével tetemes kárt szenvedjen, hiányzik, amikor az azonnali hatállyal elbocsátott alkalmazott — aki az elbocsátás jogosságát nem ismerte el — egyességileg a szolgálati és felmondási járandóságainak kiegyenlítéséül körülbelül annak iaz összegnek megfelelő összeget kapott, amit rendes felmondás esetén követelhetett volna. (X. 861.), továbbá, amikor a szolgálati szerződés az alkalmazott órabérét úgy állapította meg, hogy azt a munkában valósággal eltöltött időre tekintet nélkül napi 8