Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

52 — Uzsorás és kizsákmányoló ügylet. — óra után kell számítani, de a kikötött díjazás — havi 140 pengő — olyan volt, amely még nagyobb munkaidő mellett sem tekinthető a teljesítménnyel arányban nem állónak. (XII. 980.) Nem állapította meg a Kúria a tetemes kár okozását abban az esetben sem, amikor az ügylet érvénytelennek kimondását kérő fél egy ingatlanának tehermentesítése fejében vállalt kötelezettséget és maga adta elő, hogy nagyobb károsodás érte volna, ha a tehermentesítést nem nyerte volna el. (C. V. 4895/1936.) Annak a főpincérnek a kirívó megrövidítéséről sem lehet szó, aki a szolgálati szerződésben egyes főpincéri szokásos kötelezettségek megváltása fejében a borravaló-jövedelmének egy részét engedte át a munkaadónak, a tiszta keresete azonban igy is, a saját beismerése szerint, legalább havi 300 pengő volt. (XIII. 388.) Amikor a szerződés az azt kizsákmányolás címén megtámadó félnek felmondási jogot ad és ő ezzel a lehetőséggel a szerződés megszüntetése céljából nem élt, a Kúria ebben annak a jelét látta, hogy a fél a szerződést magára nézve szükségkép veszteségre vezetőnek vagy hátrányosnak nem találta. (XIII. 579.) A kizsákmányoló ügylet megállapításának az a további feltétele, hogy az egyik fél a másiknak kárával ingyenes előnyhöz vagy aránytalan nyereséghez jusson ,hiányzik, amikor a baleseti sérült viszonylag kis összegű (150 pengő) egyszersmindenkorra szolgáló segély ellenében lemondott a kárigényéről, de nyomós adatok voltak arra, hogy a baleset kizárólag a sérült saját hibájából következett be. (XI. 32.) Viszont megvalósul az említett feltétel akkor, ha a büntetendő cselekménnyel kárt okozó fél a rendőrségre történt előállításának és a büntető eljárás megindításának hatása alatt a valóságos kárt többszörösen meghaladó összeg megfizetésére kötelezi magát, mert még a bűnös egyén visszaélése sem szolgálhat alapul arra, hogy a károsult, valóságos kárát feltűnően meghaladó kárpótláshoz jusson a másik fél tetemes kárával. (XIII. 43.) Az adásvételi szerződést az a körülmény, hogy a kialkudott vételár az eladott vagyontárgy belső értékével nem egyezik, egymagában nem teszi kizsákmányolóvá. (C. V. 4094/1938.) Annak az elbírálásánál, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között van-e olyan aránytalanság, amely a kizsákmányolás megállapításához vezethet, a kölcsönös szolgáltatások aránytalanságát az ügyletkötéskor volt érték szerint kell elbiráni. (C. III. 2124—1936., C. I. 2447—1939.) Ha az érték utóbb változik, ez nem teszi kizsákmányolóvá az ügyletet. (C.V. 4094—1938.) Visszterhes átruházási szerződéseknél a haszonélvezet fenntartása az áruházás ellenértékének egyik részeként jön figyelembe, ezért a jogügylet lérejöttének idejében volt érték megállapításánál a haszonélvezet fenntartásának nincs csökkentő hatása. (C. III. 2124—1936.) Az örökségről lemondás esetében is az örökhagyó vagyonának és az abból várható örökrésznek, illetve kötelesrésznek az ügylet-