Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

120 — A házasság felbontása. — házasfél megbontsa. Ilyen helyzetben könnyen fordulhatnak e'ő ellentétek, különösen az anyós és a menye között, de a feleség apró és jelentéktelen nézeteltérések esetén, vagy az első összetűzés után nem állhat elő nyomban azzal, hogy a férje vigye őt külön lakásba. A közös háztartásban elsősorban a fiataloknak kell alkalmazkodniok az öregekhez és a külön lakás kérdése csak akkor jöhet komolyan szóba, ha a férj szüleinek jogellenes magatartása állandósul, vagy oly súlyos beszámítás alá esik, amely a közös lakást a feleségre nézve lehetetlenné teszi. (XIII. 342.) Viszont olyan esetben, amikor a férj a földműves szülők egyetlen leányát vette feleségül, már magábanvéve az a körülmény, jogot ad a férjnek az elköltözésre, hogy a szülők más valakit örökbe fogadtak és vagyonukat reá Íratták, mert a benősülés folytán a fiatalok munkaereje abban a kölcsönös feltevésben gyarapítja a szülői vagyont, hogy az öröklés útján annakidején a feleségre fog szállani, a házastársak tehát végeredményben mégis csak maguknak dolgoztak. Éppen a benősülésnek ez a különleges jellege fejlesztette ki azt a jogszabályt, hogy a szülőkkel való együttlakás komoly ok nélkül nem szüntethető meg. (XIII. 160.) Ha a nehéz gazdasági viszonyok az anyóssal való közös lakás fenntartása mellett szólanak, ezt az együttlakást azonban az anyósnak menye elleni megalázó sértegetései lehetetlenné teszik, a férjre hárul a kötelesség, hogy a békés családi életet biztosítsa, vagy ha erre nem képes, megnyerje a szülők támogatását a külön háztartás alapításához. Ha nincsen adat arra, hogy a férj ennek a kötelességének bármely irányban is megfelelt, az életközösségnek a feleség által történt megszakítása jogosnak tekintendő. (C. III. 1373/ 1937.) A szülők házából jogos okból távozó férj is köteles a feleségét magához hívni, különben az ő terhére esik az életközösség megszakítása. (C. III. 1129/1937.) Ha a felek nem abban egyeztek meg, hogy a szülőkkel laknak közösen, hanem abban, hogy egy meghatározott helyen fognak lakm, ezt a közösen meghatározott lakóhelyet is csak közös megegyezéssel változtathatják meg jogosan, megegyezés nélkül pedig csak akkor, ha a változtatást kívánó félnek erre komoly oka van, s ez a másik házasfél ellenvetéseinek figyelembevételét kizárja. (XI. 559.) A Kúria a P. H. T. III. kötetének 409. szám alatt közölt elvi határozatában is kifejezést adott annak a felfogásának, hogy a feleknek az a megegyezése, hogy bizonyos helyen fognak állandóan együttlakni, a férjet nem foszthatja meg az őt megillető jogkörben rejlő attól a jogától, hogy az együttélés és a közös lakás helyét utóbb a feleségével létesült megegyezéstől eltérően is megválaszthassa, ha ezt a változott viszonyokra való tekintettel szükségesnek látja. (C. III. 1320/1937.)