Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Szabadalom. Védjegy. — 93 gos használati jog megszerzésére, amelyek a forgalomban bizonyos árunemek megjelölésére általában szokásosak. Az eredetileg egy vállalat, egy áru individualizálására szolgáló megjelölés is tehet oly elterjedettségre szert a forgalomban, hogy individualizáló erejét elveszti és már nem egy bizonyos vállalatra, avagy árura utal, hanem fogalommeghatározássá válik. E folyamat azonban nem tekinthető végbementnek akkor, ha a forgalmi körök egy része még az illető megjelölés alapján egy bizonyos vállalathoz tartozó árut, nem pedig árufajt ismer fel, hanem csak akkor, ha a védjegyül használt szó a forgalomban bizonyos árunem megjelölésére általánosan szokásossá (szabadjelzéssé) vált. A szabadjelzés eredeti meghatározásánál ugyanúgy, mint a szabadjelzéssé való átalakulás megállapításánál kizárólag a hazai érdekelt forgalmi köröknek a felfogása az irányadó (Vffl. 852.). Szóvédjegyként bírálandók el azok a védjegyek is, amelyekben a védeni kívánt szó más, de megkülönböztető erővel nem biró részekkel, például a nyomdászatban általánosan használt díszítő motívumokkal (keret stb.) alkalmaztatik (VIII. 852.). Az, hogy a belajstromozandó védjegyet a bejelentő maga alkossa, a védjegy lajstromozásának nem feltétele. Ez áll a szóvédjegyekre is (Vm. 852.) Védjegyjogi elv, hogy az egymással szemben álló védjegyek egybevetésénél nem az eltérések, hanem a hasonlatosságok vizsgálandók, amelyek az összetévesztést lehetővé teszik. Ámde ennek az elvnek az alkalmazásánál is szem előtt kell tartani az 1890:11. t. c. 25. §-ának és az 1895 :XTJ. t. c. 3. §-ának azt a szabályát, hogy a később bellajstromozott védjegy csak akkor sértheti a korábban belaistromozott védjegynek az oltalmi körét, ha a közönséges vevő az árúk közti különbséget csak különös figyelem ráfordításával ismerheti fel. Ennek a megítélésénél figyelembe kell venni a védjegynek és az általa megjelölt árúnak rendeltetését és célját (IX. 742.). Kereskedelmi üzlet, vagy ipari vállalat átruházása esetén az átruházónak a vállalathoz tartozó védjegyekre vonatkozó jogait az üzletet átvevő csak abban az esetben érvényesítheti, ha a védjegyeket a saját nevére átíratta. Ennek la hiányát nem pótolhatja az üzletátvevőnek az a tényé; hogy a saját kérelmére törölt védjegyet az 1895 :XLI. t. c. 7. §-ában megjelölt határidőn belül a maga nevére lajstromoztatta, mert az eredetileg belajstromozott védjegyre való utalás nélkül történt új belajstromozás csiak ennek a napjától kezdve ad elsőbbséget, de nem alkalmas arra, hogy a törölt védjegyet az eredeti elsőbbséggel helyreállítsa. Ennek következtében, ha időközben harmadik személy a maga javára lajstromoztatja be a kérdéses Tédjegyet, annak ezzel a lajstromozással megszerzett elsőbbségi jogát az üzletátvevő javára későbben történt belajstromozás nem szünteti meg, mert a folytonosságot a törlés és az új bejegyzés megszakította (C. H. 6458—1933.).