Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)
— Szerzői jog. — 8t terjesztett kérelem csak abban az esetben vehető figyelembe, ha a felperes keresetében az elkobzandó eszközöket határozottan megjelölte (IX. 1077.). Az iparművészet alkotásai tekintetében arra az álláspontra helyezkedett a Kúria, hogy a jogosulatlanul utánképzett példányok elkobzását mellőzni lehet, ha azt különös méltánylást érdemlő körülmény indokolttá teszi (C. I. 1387—1932.). Az alkalmazott által a szolgálati szerződésnél fogva a munkaadó részére készített mű szerzői joga tekintetében a Kúria a korábban hozott P. I. 5577—1930. sz. határozatának téves értelmezése alapján kifejezésre jutott ellenkező felfogással szemben kimondta, hogy nincs olyan általános jogszabály, amelynek értelmében, ha valaki a szerzői jog védelme alá eső művét szolgálati szerződésnél fogva a munkaadója részére elkészíteni és átadni köteles, akkor ellenkező kikötés hiányában a mű szerzői joga már a szolgálati szerződés folyómányaképen korlátozás nélkül a munkaadóra száll át, hanem az említett korábbi határozat ezt csak a filmvállalat alkalmazásában áió dramaturg által a mozgófényképészeti műhöz elkészített feliratokra, mint írásműre vonatkozó szerzői jog tekintetében mondta ki (IX. 37.). A szerzői és kiadói jogok egymáshoz való viszonya tekintetében kimondta a Kúria, hogy, ha valaki kötelezettséget vállal valamely gyűjteményes mű szerkesztője (kiadója) irányában egyes dolgozatok szolgáltatására, ezzel közöttük a K. T. 515. §-a alá eső kiadói ügylet még nem jött létre (IX. 37.). Ennek folyományaképpen abban a kérdésben, hogy a gyűjteményes mű szerkesztője (kiadója) az említett megállapodás alapján neki átadott dolgozatnak csak egy, vagy több kiadásban való felhasználására van-e jogosítva, a K. T. 522. §-ának a rendelkezése nem irányadó, hanem ezt a kérdést a szerződések értelmezésének általános szabályai szerint kell elbírálni (IX. 37.). Kiadói ügylet létrejötte esetén ahhoz, hogy a kiadó többszöri kiadásra feljogosítottnak tekintessék, nem elég valószínűvé tenni azt, hogy a felek ilyen értelmű megállapodást akartak kötni, hanem ezt teljes bizonyossággal kell kimutatni, mert ellenkező esetben a K. T. 522. §-ának a szerzőt védő rendelkezése a zirányadó (IX. 60.). Ha a kiadó csak egyszeri kiadásra nyert jogot, a K. T. 517. §-a szerint a szerző sem maga nem rendezhet új kiadást a művéből, sem erre másnak jogot nem adhat addig, amíg az előző jogos kiadás tárgyát alkotó példányok el nem keltek. Ezt a szabályt a Kúria akként értelmezte, hogy a jogos kiadás tárgyát alkotó példányok elkelteknek tekintendők, ha azokból jelentékenyebb számú készlet nem maradt, ellenben néhány megmaradt példány számba nem jöhet, mert ez a szerző jogának a meghiúsítására vezethetne (IX. 60.). A kiadó a szerzői jog bitorlását csak akkor követi el, ha a szerző művét a köztük fennálló szerződés, vagy a törvény ellenére jelenteti meg, de nem akkor is, ha — bár szerződésbe vagy törvénybe ütköző módon — a szerző művét nem jelenteti meg. Ebben az utóbbi