Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

88 — Szerzői jog. — való eltiltást. Emellett alkalmazni kell azt az általános szabályt is, hogy az, aki másnak személyiségi jogát sérti, az okozott erkölcsi (nem vagyoni) kárért pénzbeli elégtétellel is tartozik (IX. 82.). Míg azonban a személyiségi jog megsértése rendszerint csak akkor ad igényt a sértettnek erkölcsi (nem vagyoni) kár megtérítésére, ha a jogsértő magatartás szándékos volt vagy a közönséges gondatlanságot meghaladó súlyos gondatlanságból származott, addig a Szjt. 18. §-a szerint a védett mű szerzőjének nemcsak a vagyoni, hanem a nemvagyomi káráért is megfelelő pénzbeli kártérítést (elégtételt) tartozik adni az is, aki az ő személyiségi jogát közönséges gondatlanságból sérti meg (IX. 949.). A szerző nevének meg nem jelölése miatt megítélt kártérítés összegének megállapításánál a Kúria adott esetben a sértett művészi hírnevére és a kötelezett vagyoni helyzetére volt figyelemmel (X. 391.). A Szjt. 18. §-a második bekezdésének helyes értelme szerint a bitorló a gazdagodás összegét szándékosság és gondatlanság hiányában is kiadni tartozik akkor is, ha a sértettnek kára nincs. (IX. 209.) Azok, akik a bitorlás elkövetésében szándékosan vagy gondatlanságból közreműködtek, az okozott kárért egyetemlegesen felelősek (C. L 3953—1932.). Jogi személy szerzői jogbitorlást nem követhet el, annak elkövetésében részes sem lehet. Ha azonban alkalmazottja az alkalmaztatása körébe eső teendők ellátásában követte el a vétséget, a Szjt. értelmében járó kártérítésért a jogi személy is felelős (C. I. 1387— 1932., C. I. 1925—1933., C. I. 1636—1934., C. I. 3165—1934., C. I. 4429—1934.). Ebből a szabályból folyik, hogy a jogi személy is felei a gazdagodása erejéig akkor is, ha az ő nevében eljárt természetes személyt a bitorlás elkövetése körül sem szándékosság, sem gondalanság nem terheli (C. I. 1636—1934., C. I. 3165—1934.). A szerzői jogbitorlást szándékosan vagy gondatlanságból elkövető személy a kártérítéssel kapcsolatban megtéríteni köteles a bitorlás felderítésére fordított ellenőrzési költségeket is. Az idevonatkozó kötelezettség mértéke nem haladhatja meg azokat a költségeket, amelyeket az ellenőrzés rendes módja a kárenyhítés kötelességének szem előtt tartásával a körülményekhez képest megk'váa. Ezért a Kúria olyan esetben, amikor a reá ruházott szerzői jcgnál fogva ellenőrzést gyakorló budapesti szövetkezet a vidéki mozgóképszínház ellenőrzése végett Budapestről küldött megbízottat, h 1ott az ellenőrzést a helyszínhez közelebb eső vidéki szervei útján is gyakorolhatta volna, az ekként feleslegesen okozott költség öbble et nem ítélte meg (IX. 1051.). A Szjt. 20. §-a alapján a bitorlást elkövetőre kiszabható további joghátrány az elkobzás. Ennek a bitorlás útján létrejött Példányok készletein felül csak a bitorlás elkövetésére szánt külö iös eszközök tekintetében van helye és a perben az elkobzás iránt elő-