Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

82 — Szerzői jog. — A falfestményt az épület tulajdonosa jogosítva van a szerző beleegyezése nélkül is átfestéssel eltüntetni, megsemmisíteni, akkor is, ha annak művészi értéke volt. Nincs azonban joga a művön változtatásokat, vagy olyan átképzést végeztetni, amelynek lényegét felismerhető módon továbbra is a felhasznált mű alkotja. (C. I. 6407—1933.). A színpadi díszletek, amennyiben önálló képző-, illetve iparművészeti alkotások, szintén tárgyai a szerzői jogvédelemnek. (C. I. 4215—1933.). Szerzői jog tárgya a reklámmodeU is, mint iparművészeti alkotás; annak felhasználásáért — így pl. kiállításon hirdetés céljából hasznosításáért — a szerző külön kikötés nélkül is igényt tarthat a szokásos díjazásra (VIII. 264.). A zeneművek nyilvános előadása tekintetében a Kúriának több határozata foglalkozott a 18. sz. polgári jogegységi döntvénynek az értelmezésével, amely kimondta, hogy kávéházi vagy vendéglői helyiségben előre megállapított műsor nélkül játszó zenekar (cigány-zenekar) áltál jogosulatlanul eszközölt előadás esetében az illető kávés vagy vendéglős azon az alapon, hogy a zenekart játszásra felfogadta, a szerzői jog bitorlása miatt büntethető és kártérítésben marasztalható. A döntvénynek a Kúria által elfogadott helyes értelme szerint abban az esetben, ha a kávéházi vagy vendéglői helyiségben zenekar jogosulatlanul ad elő védett zeneműveket, a jogosulatlan előadás eszközlőjének kell tekinteni azt is, aki a helyiségben a kávéházi, illetve vendéglői üzemet ténylegesen vagyis sajátjaként gyakorolja, — ha nem is ő a korcsma iparjogos tulajdonosa, — nemkülönben azt is, akit a kávéház vagy vendéglő tulajdonosa a kávéházi, illetve vendéglői üzlet állandó vezetésével megbíz (vm. 105.). Abból a szempontból, hogy a védett zeneműveknek egyesületek, társulatok helyiségeiben tartott előadása nyüvános előadásnak tekintendő-e, az az irányadó, hogy az összejövetel, amely előtt az előadás történt, a megjelent tagok számára és körére való tekintettel a családiasság jellegét viselte-e magán, vagy sem. (IX. 564., C. L 1925—1933.). így nyilvánosnak tekintette a Kúria azt a zenélést, amely az italmérési joggal biró iparegylet helyiségében borozó idegen személyek üzletszerű kiszolgálása közben, azok szórakoztatására szolgál. Ugyanebből a szempontból az iparegylet helyiségével egy tekintet alá esik az udvar is, ahol az iparegylet alkalmazottja borral kiszolgálta az iparegylet helyiségébe borfogyasztás végett betérő vendégeket. Annak, hogy ez az udvari helyiség is az iparegylet bérletéhez tartozott-e, a zenélés nyilvánossága tekintetében nincs jelentősége, mert az adott esetben azt az iparegylet mindenesetre a maga üzleti céljára használta (IX. 564.). A vendéglős gondatlanságának a megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy a zenekar műsorát nem ő állította össze (C. I. 3945—1934.), sőt közömbös az is, hogy a vendéglőben nyil-