Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Szerzői jog. — 83 vánosan játszó zenekart közvetlenül a vendéglős fogadta-e fel és hogy a zenekar díjtalanul játszott-e, mert, ha a vendéglős eltűri, hogy nyilvános helyiségében cigányzenekar játsszék, ezzel már igénybeveszi a zenekart a maga javára iparának előnyösebb kihasználására (C. I. 2989—1933., C. I. 3944—1934., C. I. 5155—1934.). Azzal sem védekezhetik sikerrel a vendéglős, hogy neki nem volt tudomása arról, hogy a vendéglőjében előadott zeneművek szerzői jogi védelem alatt állanak. (C. I. 3944—1934.). A gondatlanság megállapítását az sem zárja ki, hogy az előadás idejében a korcsmáros a korcsmájától távol volt és helyettese, alkalmazottja sem volt a korcsmában, mert kellő gondosság mellett gondoskodnia kellett volna arról, hogy a közönség részére nyitva álló üzletét olyan személyre bízza, aki az ő távollétében őrködik azon is, hogy a korcsmában zenedarabokat ne adjanak elő (C. I. 1501—1933.). A szerző, illetve az, akire a szerző a szerzői jogát átruházta, a szerzői joga felett a törvény korlátai között szabadon rendelkezik, tehát tetszése szerint állapíthatja meg azt az ellenértéket is, amelynek fejében a művét nyilvános előadás céljára átengedni hajlandó és nincs kötelezve arra, hogy megállapodás hiányában bíróilag megállapítandó díj ellenében adjon engedélyt a mű nyilvános előadására. Ez áll a zeneművek nyilvános előadására a szerzőktől jogot szerzett szövetkezeteknek a követelésére is (C. I. 5458—1934.). Ha valaki egy már kész dalmű hangszerelését díjazás ellenében elvállalja, ezzel külön kikötés hiányában díjazottnak kell tekinteni a hangszereléssel összefüggő és annak folyományaként jelentkező egyes összekötő ütemek belekomponálását is. Ezeknek a műbe beillesztése ellenkező megállapodás hiányában nem ad jogot a hangszerelést végzőnek arra, hogy társszerzőnek tekintessék, neve a művön feltüntette ssék, vagy hogy ő a műbe a hangszereléssel kapcsolatban általa beillesztett ütemekre szerzői jogokat érvényesíthessen (C. I. 3538—1933.). Ellenben valamely operettnek vagy dalnak a szövegírója és zeneszerzője szerző-társak, még pedig arra való tekintettel, hogy a szöveg és a zene egymástól elkülöníthetők, a Szjt. 1. §-ának harmadik bekezdése alá eső szerzőtársak, úgy, hogy a mű mindegyik elkülöníthető részének többszörösítéséhez, közzétételéhez és forgalomba helyezéséhez az illető rész szerzőjének beleegyezése szükséges (VIII. 83., C. I. 3955—1933.). Kikötés hiányában a szövegre vonatkozó szerzői jog pusztán a szerzőtársi viszonynál fogva nem száll át a zeneszerzőre (C. I. 3955—1933.). Az egyik szerzőtárs a másiknak a sérelmére akkor követ el bitorlást, ha a közösen elkészített munkát jelenteti meg a másik szerzőtárs beleegyezése nélkül, vagyis a másik szerzőtársnak a közös műben foglalt szerzeményét használja fel jogosulatlanul. Ha a szerzőtárs pusztán a saját része felett rendelkezik, ezért abban az esetben is, ha rendelkezése a másik szerzőtársra sérelmes, csak az általános magánjog szerint felelős. Ezért nem állapított meg szerzői jogbitorlást a Kúria olyan esetben, amikor az operett szövegírója 6*