Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Szerzői jog. — 81 A képzőművészeti és az ezzel rokontermészetű alkotások közül különös szabályok alá esnek a szerzői jog szempontjából az arcképek és képmások. Ezeknek többszörösítéséhez és közzétételéhez az ábrázolt személy beleegyezése szükséges. Aki a közzétételt akár szándékosan, akár gondatlanságból az ábrázolt személy beleegyezése nélkül viszi véghez, az a Szjt. 18. §-ában meghatározott bitorlást követi el. Ez a szabály a fényképészeti művekre is kiterjed (C. I. 4429—1934.). A személyt ábrázoló fényképnek nem üzletszerű, hű többszörösítésére a megrendelő a szerző beleegyezése nélkül is jogosítva van. Az ilyen többszörösítést az sem teszi jogosulatlanná, ha azt a megrendelő — akár díj fizetése ellenében, akár enélkül — más által végezteti. Változtatásra azonban a megrendelő a szerző hozzájárulása nélkül nincs jogosítva. Ha tehát a más fényképészeti művének felhasználásával, a szerző hozzájárulása nélkül készített új fénykép nem hű utánképzése a felhasznált eredeti fényképnek, akkor az, hogy a szerzői jog bitorlását meg lehet-e állapítani, attól függ, hogy az új fénykép olyan lényegesen eltér-e a felhasznált műtől, hogy ennek figyelembevételével az új képet új, eredeti műnek kell tekinteni (IX. 1097.). Fényképnek lapvállalat részére közlés végett történő átengedésével kapcsolatban a netán kialakult ellenkező szokással szemben is érvényesen ki lehet kötni, hogy a fénykép csak egyszer közölhető. Az ilyen kikötés ellenére a szerző engedélye nélkül történő újabb közlés gondatlanságból elkövetett bitorlás. A gondatlanság megállapítását nem akadályozza az, hogy a lapvállalat az újabb közlés alkalmával a szerző hollétét nem tudta, mert a fényképről készült klisé megőrzése alkalmával módjában állott azt feljegyezni (C. I. 1636—1934.). Ezzel szemben nem állapított meg gondatlanságot és ezért csak gazdagodása erejéig tette felelőssé a lapvállalatot a Kúria abban az esetben, amikor a lap olyan fényképet kapott közlés végett, amelyen maga a szerző sem tartotta szükségesnek a ne vét és lakását (üzlethelyiségét) feltüntetni s így szerzői jogára maga sem helyezett súlyt, úgyszintén, amikor a szerző a szokástól eltérően mellőzte nevének és lakásának (üzlethelyiségének) a fénykép előlapján feltüntetését, a hátlapon levő cégjelzése pedig akkor, amikor a fényképet a lapvállalat keretbe foglalva, közlés végett megkapta, papírlappal le volt ragasztva (C. I. 1831—1933.). A szerző megnevezésének elmulasztása miatt a Szjt. 23. és 71. §-ai szerint fényképészeti műveknél is csak az felel, akit etekintetben szándékosság vagy gondatlanság terhel. Nem állapított meg gondatlanságot a Kúria, amikor a lapvállalat hivatásos hirdetési vállalattól a szerző fényképész nevének keresztülhúzásával vette át a fényképet közzététel végett, mert a lapvállalat jóhiszeműen lehetett abban a feltevésben, hogy a hirdetési vállalat a szerző fényképész beleegyezésével kívánja a szerző feltüntetésének mellőzeset (C. L 265—1933.). Boda—Vincenti: Magánjogi Döntvénytár