Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

52 — Tévedés. — forog fenn, ha a szerződés tartalmát érintő oly körülményre vonatkozik, amelyet a közfelfogás ily szerződés kötésnél fontosnak tart; más körülményre vonatkozó tévedés akkor lényeges, ha a másik fél felismerhette, hogy az a tévedő fél akaratelhatározására döntő hatással van (VII. 968., Vm. 1., IX. 625.). Ha azonban a fél a szerződéskötésnél tévedése tartalmát érintő körülményt maga sem tartotta lényegesnek nyilatkozatát nem támadhatja meg pl. nem az összeg téves közlése miatt tagadta meg az utólagosan követelt nyugdíjjárulékok Befizetését, hanem azért mert egyáltalán nem akart az eltöltött időre nyugdíjat fizetni és mert nem igényelte ezen eltöltött éveinek a nyugdíjba leendő beszámítását (VII. 993.). Lényegesnek tekintette a Kúria ingatlan adásvételnél a jelzálogos terhek öszegét (VHI. 807.), fővárosi ház bérbeadásánál a bérjövedelmezőséget, a jelzálogos teher alól való mentesítés lehetőségét, s nagyobb forgalmi értéket képező beltelkeknél a terület nagyságát (VII. 968.), hosszabb haszonbérletnél azt a körülményt, hogy a haszonbérlemény végrehajtási zár alá van véve (IX. 892.), szolgálati szerződésnél a munkavállaló személyes tulajdonságait (hogy szabadságvesztésre volt ítélve, hogy harmadik személy neve alatt s okmányaival vétette fel magát) (VII. 1041.), (hogy okleveles gépészmérnöknek adta ki magát, holott csak egy külföldi műegyetemen tett államvizsgát) (C. II. 413—1933.), a társasági elszámolásnál a követelés értékére vonatkozó tévedést, melynek folytán 1920-ban a koronakövetelést névértékben 7500 pengő értékben ruházták át az egyik társasági tag igényének részbeni kielégítéséül, amelyért azután a tag a később kialakult valorizációs jogszabályok alapján 130.000 pengőt bevételezett (X. 455.). Nem tekintette lényeges tévedésnek nagyobb üzemnek a hitelezőre történt átruházásánál, hogy az összes beruházások tételről-tételre nem állapíttattak meg, hanem csak becsű és alkuvás útján (IX. 625.). Az örökhagyó végintézkedésénél az a tévedés tekintetett lényegesnek, melynek döntő hatása volt az örökhagyó elhatározására, úgy hogy a való tényállás ismeretében az örökhagyó másképpen végrendelkezett volna (C. L 2937—1931.). A jogban való tévedés — akár a jogszabály nem ismerése, vagy félreértése (ignorantia juris), akár a helytelen jogi megítélés (error juris) — nem lehet ok az ügyleti nyilatkozat hatálytalanítására (X. 365.). Az ugyanis, aki a jogszabályokat nem ismeri, vagy azok helyes értelme felől tévedésben van és ennek a tájékozatlaságának, vagy tévedésének a hatása alatt tesz valamilyen jogügyleti nyilatkozatot, tájékozatlanságának, vagy tévedésének a hátrányos következményeit rendszerint maga tartozik viselni. Ez alól az általános szabály alól azonban kivételt tett a joggyakorlat az olyan ügyletkötő felek javára, akiktől a körülmények figyelembevételével, különösen pedig értelmiségük, vagy iskolázottságuk alacsonyabb fokára,