Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)
48 — Kényszer. — nyugdíjterheket vállalt magára joghatályos s ez a kényszer nem szolgálhat okul a megkötött magánjogi szerződések érvénytelenítésére (VIII. 1023.). A fenyegetés csak akkor megtámadási ok, ha az jogellenes volt. Fegyelmi vétségek fennforgása esetében a fegyelmi eljárás kilátásba helyezése nem minősíthető a szabad akaratelhatározást kizáró jogellenes fenyegetésnek (C. n. 1848—1933.). A visszaéléseket elkövető pénztárnokkal szemben annak kijelentése, hogy vagy aláírja feleségével együtt az okozott kárösszegről kiállított váltót, vagy csendőrkézre kerül, nem jogellenes fenyegetés, sem a pénztárossal, sem feleségével szemben (VLLL. 292.). Ellenben megállapította a Kúria a jogellenes fenyegetést, amikor az örökhagyó azzal bírta rá kötelesrészre jogosult örökösét a megfelelő ellenérték nélküli lemondásra, hogy különben sem életében, sem halála esetére nem fog kapni semmi. Adott esetben ugyanis az örkhagyónak már korábban szándéka volt ingatlanát eladni s az örökhagyó agybaja s a kötelesrészre jogosulttal ellenséges viszonyban álló nála több mint 40 évvel fiatalabb feleségének befolyása azt a meggyőződést kellett, hogy keltsék a kötelesrészre jogosultban, hogy öröksége veszélyeztetve van s a szerződés megkötésén kívül nincs más választása, mert annak visszautasítása esetén öröklés joga nem lesz sikerrel érvényesíthető. A fenyegetés jogellenességét ebben az esetben abból állapította meg a Kúria, hogy nem merült fel adat a perben arra, hogy az örökhagyó jogosítva lett volna a kötelesrészest kitagadni (X. 42.). Kizártnak tekintette a Kúria az akarat szabad elhatározásának fenyegetés által történt korlátozását abban az esetben, amikor a gyám a kérdéses nyüatkozatot közhatóság előtt indokoltan tette meg, amikor a szerződés írásbafoglalása is hatósági közeg közbenjöttével történt, amely körülmények az akarat szabad nyilvánítását kétségtelenül biztosítják (C. VI. 4801—1933.). Kizárja a kényszerhelyzet fennforgását az, ha a jogellenes fenyegetés folytán kilátásba helyezett joghátrány a törvényes eszközök igénybevételével elhárítható lett volna, pl. a nyugdíjigényről lemondó alkalmazott nem érvényesítheti jogellenes kényszerként a munkaadónak azt a fenyegetését, hogy különben nem fizeti ki a felmondási illetményét és végkielégítését, miután az alkalmazott ezeket az igényeket a törvény rendes útján érvényesíthette (VHI. 832, X. 413.). Jogtalan fenyegetés és kényszerhelyzet okából az ügylet sikeresen csak akkor támadható meg, ha a fél a fenyegetéstől és kényszerhelyzettől felszabadulva nyomban gyakorolja a megtámadási jogát. Nem hatálytalanította a Kúria azt a kényszer folytán kötött ügyletet, amit az okirat kiállítását követően 8 és y2 év elmultával, vagy amit az égyességben kötelezett összeg felvétele után több mint 4 év múlva támadott meg a fél (Vin. 102., C. II. 1599—1932.).