Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— A közszerzemény tárgya és hivatása — 175 folytatott gazdálkodás útján elért haszonról, kimondván, hogy abból a feleséget közszerzeményi részesedés nem illeti (VII. 1116.)A házasságkötés előtt szerzett üzlet a maga egészében, azzal a vagyoni értékkel együtt, amelyet neki a vevőkör ad meg, az üzlet tulajdonos külön vagyona s ezen a jellegén az sem változtat, ha az üzletet a házasfelek a házasság alatt bővítették, modernizálták s ha annak fenntartása és fejlesztése jelentékeny részben az üzlettulajdonos házastársa személyes tevékenységének SLZ eredménye. A házastárs javára közszerzemény gyanánt csak a házasság előtt szerzett üzlet vételára fejében a házassági együttélés alatt kifizetett összegek és a házasság alatt az üzletbe valósággal beruházott értékl jönnek számításba (VIII. 206.). Az 885—1936. számú határozatban azonban a Kúria annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy az egyik házasfél különvagyonához tartozott s a házassági együttélés idejében eladott üzlet értéke fejében milyen összeget kell a különvagyon javára a közszerzeményből megtéríteni, figyelembe vette azt is, hogy az üzlet értékét a házassági életközösség tartama alatt abba tett befektetések és az üzlet vitelére fordított személyes tevékenység növelték és erre tekintettel a különvagyon javára megtérítendő értéket az eladáskor elért vételárnál kisebb összegben vette számításba. A közszerzeményt a beruházott érték nem pedig annak az ingatlannak a beruházásból folyó értékemelkedése adja, amelybe a beruházás történt (C. I. 5885—1934., C. I. 5148—1931.). A közszerzeményi jutalék megállapításánál a házassági életközösség mg szakadásának időpontjában levő vagyonállagot kell irányadóul venni (VIII. 457.). Annak a megállapításánál, hogy a házassági életközösség a szerzeményi közösségre is kihatóan mikor szűnt meg, a Kúria adott esetben fennállónak tekintette az életközösséget abban az időben is, amikor a házastársak már nem beszéltek egymással, a házasság közöttük már fel volt dúlva és a feleség a háztartás vezetését is átadta a mostohaleányának, azonban a közös lakásból még nem távozott el. Ennél a döntésnél tekintettel volt a Kúria arra is, hogy a felek a közöttük folyamatban volt házassági bontóper tárgyalásának az elhalasztását azzal az indokolással kérték, hogy a kibékülésükre kilátás van, jóllehet a kibékülés utóbb nem következett be (C. I. 885—1936.). A közszerzeményi jutalék megállapításánál a házassági életközösség megszakadásának az időpontjában megvolt vagyonállagból ki kell szakítani a házastársaknak természetben meglévő és esetleg pótlandó különvagyonát, le kell ütni a közös terhet és csak az ezután fennmaradó vagyon fele-fele illeti meg a házasfeleket közszerzeményi jutalékként (VIII. 457.). A különvagyonból azonban nem esik pótlás alá az az érték, amit a különvagyon tulajdonosa a házas-