Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Perjogi szabályok — 167 egyik fél meghalt s ennek következtében a pert nem lehetett érdemben folytatni és a hozott határozat az érdemben hatályát vesztette, a Kúria a Pp. 676. §-a értelmében a per körülményeihez képest marasztalta az alperest a költségek egy részében és pedig a felperesnek a fellebbezési eljárásban felmerült költségében, a házasságvédőnek az első bíró és fellebbezési eljárásban felmerült díjában, valamint a kincstár által előlegezett tanudíjban (C. HL 3883—1935.). Ilyen esetben a bíróság nem terjeszkedhetik ki az ügy érdemének a peres felek vétkessége szempontjából való elbírálására, tehát az érdemre vonatkozó ténymegállapítások is mellőzendők a költség felöl hozott határozatban (VII 1006.). Ha a bontóper tárgyalásán egyik fél sem jelent meg és ennek következtében a bíróság a pert a Pp. 672. §-a alapján megszüntette, nem kérheti új tárgyalási határnap kitűzését az az alperes, aki egyik korábbi tárgyaláson bejelentette ugyan, hogy viszontkeresetet fog indítani, határozott kérlemet azonban elő nem terjesztett (VII. 915. D. T.). Igazolásnak nincsen helye az ágytól és asztaltól való különélésre szabott idő letelte után a bontási kérlelem előterjesztésére a H. T. 100 §-ában meghatározott három hónapi határidő elmulasztása esetében, mert ez nem tartozik a polgári perrendtartásban megállapított záros határidők közé, hanem olyan határidő, amelyet az anyagi jog állapít meg s a jogcselekmény elmulasztásának a következményei is anyagi jogi természetűek (VIII. 1124.). A fellebbvitelről való lemondás, ha annak a bejelentése perrendszerűen történt, a köteléki perekben is hatályos; azonban a fellebbvitelről való kölcsönös lemondás is megtámadható kényszer, tévedés vagy megtévesztés fennforgása esetén (C. ül. 2041—1935.). A fellebbvitel hatálya tekintetében állandó gyakorlat, hogy, mivel a bontóperekben a peres felek vétkességének a kérdését csak egységesen lehet elbírálni viszontkereset vagy viszontvétkességi kérelem esetében a fellebbviteli bíróságnak az alsóbbfokú bíróság Ítéletét a vétkesség kérdésében egész terejedelmében felül kell bírálnia akkor is, ha az Ítéletnek csak egy részét támadták meg és akkor is, ha csak az egyik fél élt fellebbezéssel, illetőleg felülvizsgálati kérelemmel (VUL 612., 641, C. ÜL 3090—1934., C. IH. 3271—1934., C, ÜL 748—1935.). Az alsóbbfokú bíróság által bontóokul meg nem állapított tényeket azonban erre irányuló fellebbviteli — esetleg csatlakozási —• kérelem hiányában a fellebbviteli bíróság sem vonhat bontóokként a döntése alá (IX.416.). A fellebezési eljárásban is lehet a keresetben már megjelölt bontóokra vonatkozóan uj tényeket előadni, akkor is, ha azok a per folyamán merültek fel. (VHI. 12, X. 146, C. ÜL 1462—1935, C. m. 2030—1935, C. ül. 2616—1935.). A házassági perekben is alkalmazandó azonban a Te. 32. §-ának az a korlátozó rendelkezése, hogy a peresfelek a fellebbezési eljárásban uj tényeket csak akkor hoz-