Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Időmúlás — 155 Ez azonban már nem az időmúlásnak, hanem annak a következménye, hogy a bírói felhívás kibocsátásának a kérésével a fél az előtte abban az időben már ismeretes bontóokok érvényesítéséről lemondott. Lásd idevonatkozóan! a fentebb, Megbocsátás cím alatt a 149.— 150. oldalakon közölteket. A házassági életközösség folytatásával vagy a megszakadt életközösség helyreállításával ejgyelőre megbocsátottnak tekintendő vétkes cselekmények tekintetében annak a kérdésnek, hogy azok a sértett félnek mikor jutottak a tudomására, valamint ezzel kapcsolatban az időmúlásnak az a jelentősége, hogy, ha ezekről a cselekményekről a házasfél a megbocsátást kifejezésre juttató magatartása után és a bontókereset megindítását megelőzően hat hónapon belül értesült, akkor azokat önálló bontóokokkéntellenkező esetben pedig csak más fennálló bontóok mellett, mint támogató bontóokokat érvényesítheti (C. III. 6066—1932.). Önálló bontóokként érvényesítés esetében a tudomásra jutás időpontja tekintetében a bizonyítás a bontást kérő felet terheli (C. HL 6066—1932.). A keresetindítást megelőzően tíz évnél régebben elkövetett cselekmények bontóok megalapozására egyáltalában nem szolgálhatnak, tehát támogató bontóokokként sem jöhetnek figyelembe (IX. 828.) és az ilyen cselekmény viszontvétkesség megállapításának az alapja sem lehet (VIII. 523.). A H. T. 80. §-ára alapított bontókeresetek elbírálásánál azonban e törvényszakasz utolsó bekezdése értelmében a tíz évnél régebben elkövetett cselekmények is figyelembe jöhetnek, mint iá házasfél egyéniségére utaló tényezők (IX. 828.). A H. T. 100. §-a szerint abban az esetben, ha a felperes és viszontkereset esetében az alperes az ágytól és asztaltól való különélésre szabott idő letelte után három hónap alatt a házasság felbontását nem kéri, a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását többé nem lehet kérni. Ennek a három hónapi határidőnek a letelte jogmegszüntető tény, amely tehát nem perjogi, hanem anyagi jogi akadálya a bontás kimondásának (VHI. 632., IX. 640.). Kereset és viszontkereset esetében, amikor mind a két házasfél jogosítva van a bontás kérésére, a H. T. 100. §-ában megszabott három hónapi határidő megtartását vagy meg nem tartását mindenik féllel szemben külön-külön kell figyelembe venni. Ha tehát az egyik fél a különélésre szabott idő letelte után kellő időben kérte is a házasság felbontását, ez nem szolgálhat alapul arra, hogy a másik félnek a három hónap eltelte után előadott hasonló kérelme szintén kellő időben előterjesztettnek tekintessék (V1LL. 632.). A bontást kérő fél arra, hogy a bontási kérelemnek a H. T. 100. §-ában megszabott három hónapi határidőn belül való előterjesztésében őt a cselekvőképtelensége akadályozta, csak abban az esetben hivatkozhatik sikerrel, ha a H. T. 127. §-ában meghatározott valamely okból származó cselekvőképtelenségét bizonyítja (C. m. 997—1935.).