Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Viszonylagos bontóokok. — 133 zastársi kötelességsértés az is, ha az egyik házatástárs a másikról ártani akarás céljából és (bosszúból mással olyan adatokat közöl, amelyek a házastárs becsületének a csorbítására alkalmasak, valamint ha a büntető biróság előtt ugyancsak ártani akarás céljából és bosszúból tanúként a férje ellen terhelő vallomást tesz (C. ül. 3298—1934.). Az, hogy a házastárs ezeket a cselekményeket az életközösség megszakítása után követte el, nem tesz különbséget. A tanúvallomás tekintetében nincs jelentősége annak sem, hogy a tanuként kihallgatott házasfelet nem figyelmeztették arra, hogy a vallomástételt megtagadhatja, mert azt, hogy a házastársak egymást kölcsönösen megbecsülni és támogatni tartoznak, minden házasfélnek, korára és társadalmi helyzetére tekintet nélkül, tudnia kell (C. ül. 3298—1934.). A feleségnek azt a magatartását, hogy polgári perben tanúként hallgattatván ki olyan ténykörülményre, amelyre vonatkozóan a férje már eskü alatt vallomást tett, a férje által vallott ténynek az ellenkezőjét vallotta és ezt a vallomását esküvel megerősítette ahelyett, hogy a bírói figyelmeztetésre a tanúságtétel alóli mentességet igénybe vette volna, a Kúria helytelennek ítélte ugyan, de a fennforgó körülmények között mégis úgy találta, hogy ezzel a tanúvallomással a házassági életközösséget jogos ok nélkül megbontó férjével szemben az anyjánál elhelyezkedni kényszerült feleség az anya vagyoni érdekének védelmében nem tanúsított olyan magatartást, amellyel a H. T. 80. §-ának a) pontjában meghatározott bontóokot megvalósította volna (C. ül. 2253—1935.). A házastárs hibáinak vagy éppen büntetendő cselekményeinek másokkal komoly és jogos indok nélkül történő közlése még akkor is súlyos házastársi kötelességszegés, ha a közlés a valóságnak mindenben megfelel. Ilyen kötelességszegést állapított meg a Kúria annak a feleségnek a terhére, aki a férjéről komoly és jogos érdek nélkül azt híresztelte, hogy mint nőorvos, tiltott műtétekkel foglalkozik (C. HL 2553—1934,). A házastárs iránti kötelező tisztelettel és megbecsüléssel ellenkezik a férjnek az a viselkedése is, hogy a feleségét állandóan hűtlenséggel vádolja, idegen férfiakkal való viszony folytatásával gyanúsítja (C. IH. 2796—1935.). Ugyanígy minősítette a Kúria a feleségnek azt a magatartását, hogy férjének a személyére nézve a cseléd előtt akként nyilatkozott, hogy a férje közönséges családból származott, az apja pincérlegény és az anyja szakácsnő volt. Ennek a nyilatkozatnak a súlyosságát növelte a Kúria megállapítása szerint az a körülmény, hogy ez a férj kisebbítésére és a cselédben a gazda iránt tartozó tisztelet lerontására volt szánva (C. m. 3662—1934.). Ha a fél a házastársáról mások előtt tett gyanúsító nyilatkozatát a bontóperben őt képviselő ügyvéddel folytatott megbeszélés során, a megbeszélés tárgyánál fogva szükségszerűen megismétli, ezt a tényt nem lehet külön bontóoknak minősíteni, mert ilyenkor hiány-