Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

128 — Házastársi kötelesség megsértése. — A lelki élet tekintetében a házasfelek különállók, ezért gondolat-világuknak írásba öntése, ha annak egyébként külsőségekben nem adnak kifejezést, egymagában házastársi kötelességsértésnek nem minősíthető. Adott esetben nem állapította meg a házastársi kötelesség megsértését a nő részéről a Kúria azon az alapon, hogy az egy levél-fogalmazványt írt, amely egy idegen férfihez szólt és a házastársi hűséggel ellenkező kapcsolatra engedett következtetést, amikor nem volt adat arra, hogy a feleség ezt a levelet kinek írta, elküldte-e s egyáltalában, hogy valóban létezett-e a levélben szereplő „kedves Józsi" megszólításnak megfelelő férfi. Ilyen ténybeli adat nélkül ez a fogalmazvány a Kúria megítélése szerint csupán a lelki világ írásbafoglalásaként jelentkezett (IX. 413.). Az önállóan kereső nő sem szabadíthatja fel magát önkényesen a házastársi kötelességek alól és idegen férfiakkal szemben tanúsított magatartásában nem sértheti meg a férje iránt tartozó megbecsülést (IX. 854.). Ezt a kötelességet sértette meg annak a nőnek a magatartása, aki gyermekének és nővérének társaságában egy főhadnagy kocsiján kikocsizott és amikor a férje őt ezért megpirongatta, azt válaszolta, hogy máskor is el fog menni, a férje neki nem parancsol, mert ő is keres annyit, mint a férje (IX. 854.). A hivatali alkalmaztatásban levő férjes nő a főnökével és hivatalnok társaival úgy hivatalos, mint hivatalon kívül való érintkezésében könnyen juthat olyan kényes helyzetbe, amelyben kellően át nem gondolt viselkedésével az erkölcsös élet követelményei szempontjából mások elitélő véleményét és férjének a gyanúját hívja ki. A kellő határok megtartását csak a nőnek a tapintata biztosíthatja. Az ebből származó nehézségekkel a nőnek és férjének egyaránt számolnia kell. A Kúria adott esetben nem látott kötelességsértő cselekményt abban, hogy a nő a hivatali főnöke kérésére sürgős munka elvégzése végett a késő éjjeli órákig a hivatalban maradt s a munka szünete alatt a főnökével autón a Margit-szigetre ment és ott vele megvacsorázott, valamint abban sem, hogy a főnöke által felajánlott jeggyel, főnökével és egy hivatalnoknő-társával színházba ment, az előadás befejezése után a főnökével, ennek a költségén megvacsorázott és azután megengedte, hogy a főnöke őt hazakísérje. Mindezek tekintetében azonban a Kúria az őszinte közlés kötelességét rótta a nő terhére a férjével szemben (Vili. 1122.). A házastársaknak egymás iránt tartozó kötelessége, hogy viselkedésükkel nemcsak a házastársi hűség tekintetében, hanem más vonatkozásban se tegyék ki magukat a saját és egyúttal a házastársuk jóhírnevét és társadalmi megbecsülését veszélyeztető megítélésnek. Ebből folyik, hogy a társaságba járás szabadsága és a társaság megválogatása a feleségnek nem olyan kizárólagos joga, hogy abba a férje jogosan bele ne szólhasson. Nem engedhető meg, hogy a feleség a férje társadalmi állásához mérten meg nem felelő egyénekkel tartson fenn társadalmi összeköttetést (C. Hl. 2254—1934.). A Kúria döntése szerint az értelmiséghez tartozó férjnek joga volt