Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

124 — Házastársi kötelesség megsértése. — sértés lehet. Nem tekintette ilyennek a megállapítására alkalmasnak a Kúria azt a tényt, hogy a feleség egy hónapban kétszerháromszor hazulról eltávozott és a lakást bezárva, csak este tíz óra körül tért haza, amely alkalmakkor a férjének vacsorát sem készített (C. m. 5703—1934.). Nem állapított meg a Kúria szándékos kötelességsértést a beteg feleség terhére olyan esetben, amikor az könnyebb házimunkák elvégzésére képes volt ugyan, sőt azt a kezelő orvosok neki ajánlották is, de ő a betegsége következtében, éppen a betegség természetének jmegfelelően, munkaképtelennek képzelte magát és ezzel állott okozati összefüggésben az, hogy a háztartást elhanyagolta (C. ÜL 3270—1935.). A házastársi kötelesség megsértésének a megállapítására alkalmas lehet az olyan magatartás, amely a házastársak egymás iránti bizalmának az elhanyagolására utal s ezzel a házasság erkölcsi természetével helyezkedik szembe (IX. 441.). Ilyen, a kölcsönös bizalmat sértő magatartás a feleségnek az a mulasztása, hogy a különélő férjet nem értesíti a gyermekük születéséről (IX. 441.). A házastársak között megkövetelhető teljes őszinteség és bizalom maga után vonja azt is, hogy a kereső házastársak a jövedelmükről és bevételeikről egymást tájékoztassák; a külön keresettel biró feleségnek tehát nincs joga a férjével szemben a jövedelme iránt való érdeklődést kikérni (X. 9.). A házasság bensőségével járó őszinte közlés kötelességének a megsértését állapította meg a Kúria abban az esetben is, amikor a hivatali alkalmazásban levő férjes nő, aki hivatali főnökének a tál* saságában színházban, majd ezt követően vendéglőben volt, a férje előtt azt a valótlan állítást tette, hogy főnökének a felesége is minda két helyen velük volt és ezt az állítását fenntartotta akkor is, amikor a férj az állítás valósága iránt kételkedését fejezte ki (Vili. 1122.). A házastársi kötelességet súlyosan és szándékosan sérti az a házastárs is, aki a közös gyermekekben a másik házastárs iránt való szeretetet és tiszteletet megrendíti. (IX. 1033, C. III. 3951—1935.). Még ha a feleség idegen férfivel meg nem engedett viszonyt kezdett is, a férje ennek tudatában is köteles arra, hogy ezt a tényt a még anyai gondozásra szoruló és az alatt levő gyermekei előtt elhallgassa abból a célból, hogy gyermekeiben az anyai szeretetet fenntartsa. (IX. 1033.). Nem minősitette súlyos házastársi kötelességsértésnek a Kúria adott esetben azt, hogy a feleség az árvaszék rendelkezése ellenére a férjéhez, aki a különélés alatt vele szemben a köteles tiszteletet és megbecsülést megsértette, a közös gyermeküket látásra nem vitte el. (C. ÜL 2254—1934.). Az özvegy emberrel házasságra lépő nő nem hagyhatja figyelmen kivül férjének az első házasságából származott gyermekeihez való vérségi kapcsolatát és a gyermekeknek elhalt anyjuk emléke iránt tartozó tiszteletét sem. Adott esetben azonban a Kúria a fele-