Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Szándékosság és jogosság. — 109 Elfogadható indok nélkül nem tagadhatja meg a feleség férjének a mai válságos gazdasági helyzetben szokásas albérleti lakásba követését sem (VIII. 631.). Azonban háztartás vezetésére alkalmasnak és a házassági életközösség folytatására megfelelő lakásnak még a mai kedvezőtlen gazdasági viszonyok között sem minősítette a Kúria a csupán egy albérleti szobából álló lakást, amelyhez még konyha-használat sem tartozik (VIII. 67.). Nem alkalmas erre a célra a népszálló sem, amelyben férfiak és nők együtt nem lakhatnak (VIII. 480.). Kétgyermekes család részére egy két méter széles és három méter hosszú szoba, amelyhez semmiféle mellékhelyiség nem tarozik, még a legszerényebb igények mellett sem tekinthető a családi élet folytatására alkalmas lakásnak (IX. 518.). A férj lakásválasztási jogát korlátozza az állandó bírói gyakorlatban elfogadott az a jogszabály, hogy, ha a házasfelek kölcsönös megegyezéssel az életközösségei a feleség szüleinek a lakásában kezdik meg, a férj az ottani házassági életközösséget csak fontos családi érdekből vagy abban az esetben szüntetheti meg, ha a békés házaséletnek a szülői lakásban való folytatását a szülők jogellenes magatartása lehetetlenné teszi, vagy legalább is komolyan veszélyezteti és csak ebben az esetben tartozik a feleség a férjét más lakásba követni (IX. 249., 440., C. ÜL 747—1935.). Ezen túlmenően kimondta a Kúria azt is, hogy egyik házastárs sem — tehát a feleség sem — kötelezhető arra, hogy a másik házastárs hozzátartozójával együtt lakjék, de ha a házastárs a hozzátartozóval való közös lakásba beleegyezett, az életközösségnek az addigi lakásban való folytatását csak komoly indokból tagadhatja meg; i.yen komoly indokul szolgálhat a hozzátartozó tűrhetetlen magaviselete (C. III. 6060—1934., C. Hl. 1262—1935.). A hozzátartozókkal közösen bírt lakás elhagyására jogos oknak tekintette a Kúria azt, hogy a férj iamyja a feleséget magzatelhajtásra igyekezett rábirni, amivel szemben nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy a feleséget távozásakor ugyancsak férjének az anyja marasztalta (VIII. 229.). Jogos okot adott az áldott állapotban levő feleségnek a közös lakás elhagyására az is, hogy férjének a felekkel együtt élő édesanyja őt a teherbejutása miatt üldözte és ez ellen a férje nem nyújtott neki védelmet (C. III. 2592—1934.). Jogosnak fogadta el a Kúria a feleség eltávozását abban az esetben is, amikor a feleség családjával szemben vagyoni igényeket támasztó anyós kijelentette, hogy ha az ő követelését nem teljesítik, a menyét nem tartják tovább a házuknál, mehet, ahová akar, a férjnek pedig — aki az ő fia, — megtiltotta, hogy feleségével menjen és a férj az anyja kijelentései ellen nem védte meg a feleségét (C. Hl. 4711—1934.). Amikor a házasfelek között nem merült fel egyenetlenség s a kölcsönös összhang és szeretet közöttük meg nem szűnt, azonban