Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Eljegyzés. A házasság megkötése. — 97 hogy a hosszú időn át tartó jegyesség egymagában is akadályozhatta iá nőnek más férfival való esetleges házasságkötését, kártérítési igény érvényesítésének a jogalapjául nem fogadta el. (IX. 682.). Megállapíttatott az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes kártérítési kötelezettsége azon az alapon, hogy jegyestársának magánalkalmazotti minőségben, vagy divatszalonba társulás útján komoly elhelyezkedési szándéka és lehetősége volt és ettől a házassági ígérettel történt rábeszélés folytán állott, illetve esett el (Vffl. 522.). A házassági ígéret megszegése erkölcs] kártérítési igényre ad jogalapot akkor is, ha a férfi ezzel az ígérettel a tisztességes és tapasztalatlan nőt nemi érintkezésre birta rá (C. ül. 5990—1934.). Nem kártérítési alap ez akkor, ha az első nemi érintkezés komolynak tekinthető házassági igéret előrebocsátása nélkül történt (C. EH. 5032—1935.). Nem ítélt meg a Kúria ;a H. T. 3. §-ában meghatározott mértéken túlmenő kártérítést a jegyességtől visszalépéssel kapcsolatban olyan esetben, amikor a férfi féltékeny volt ugyan és más férfinek a még kiskorú menyaszonyához való közeledését sem tűrte, arra azonban nem merült fel adat, hogy ebből folyóan a kiskorút valamely károsodás érte (C. HL 5990—1934.). Az alapos ok nélkül történt visszalépés jogkövetkezményeit alkalmazta a Kúria akkor, amikor a férfi, mint csendőr, a felek vagyoni viszonyaira tekintettel a vonatkozó szolgálati szabályzat értelmében nem köthetett házasságot a jegyesével, azonban ennek a lehetőségéről iá csendőrség szolgálatába való belépése a^almával elmulasztotta meggyőződést szerezni, azután pedig a házasságkötéshez szükséges engedélyt még kérelmezni is elmulasztotta, másfelől pedig a magatartásával azt a hitet tartotta fenn a jegyesében, hogy közöttük a házasságkötés lehetséges, ezzel tehát a jegyesét tévedésbe ejtette (VIH. 479.). Amidőn a megállapított tényállás szerint a felek között jegyességi viszony nem állott fenn, nem állapította meg a Kúria annak a férfinak a kártérítési kötelezettségét, aki hosszú ideig tartó udvarlásával megakadályozta más fiatalembereknek a nőhöz való komoly szándékú közeledését és azután minden ok nélkül elmaradt, mert a nő férjhezmenési esélyeit csökkentő ilyen jogellenes cselekmény is csak az eljegyzéstől alapos ok nélkül történt visszalépéssel kapcsolatban vonhat maga után erkölcsi kártérítési kötelezettséget (IX. 436.). Vélt házasságról és ennek jogi hatásáról csak a polgári tisztviselő előtt kötött házassággal kapcsolatban lehet szó. A polgári kötést nélkülöző kötés tehát joghatályát tekintve semmiben sem kü» lönbözik a házasságon kívüli nemi viszonytól. Ezért nem állapította meg a Kúria a vélt házasság vagyonjogi hatásainak a fennforgását Boda—Vincenti: Magénjogi Döntvénytár 7