Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

98 — A házasság felbontása — amelyek miatt őt házastársa, a közös lakás elhagyására felhívni kényszerüli (V. 108., VII. 119). Az elhagyó házasfél akkor sem érvényesítheti, a Ht. 80. §. a.) pontjában meghatározott bontóokul a távozással beállott különélést, ha jogos okból történt is a távozása, hanem csak azt a cselekményt érvényesítheti bontóokul, ami az ő távozását okozta (VI. 109., 442.). Abban a kérdésben, hogy jogos indok nélküli-e a különélés, nem egyedül döntő, hogy az egyik fél közjegyzői okiratban maga ismerte be, hogy ő volt az, aki az együttélést tűrhetetlenné tette s a másik házastárs eltávozását kívánta, — a Kúria elrendelte a közjegyzői okirat dacára a bizonyítást, amikor a fél a közjegyzői okiratban beismert tényekkel ellenkező tények igazolására terjesztett elő bizonyítékokat (VI. 310.). Az egyik házastárs a másik házasfél szüleivel szemben akként köteles viselkedni, hogy magatartásával házastársának a szüleivel szembeni szeretetét és tiszteletét súlyosan ne sértse. Ennek a kötelezettségének a megsértése is adott körülmények között bontóokul szolgálhat (VI. 3o2.). b) Viszonylagosság. Az érvényesített bontóokok alapján a H. T. 80. §. a.) pontja értelmében akkor van helye a házasság felbontásának, ha a házastárs vétkes magatartása folytán a felek házassági viszonya anynyira fel van dúlva, hogy emiatt a házasság fenntartása a bontást kérő félre nézve elviselhetetlenné vált CVI- 220., 1018.). Azt a kérdést, hogy fel van-e dúlva ennyire a házassági viszony a bíróság hivatalból vizsgálja (C. III. 52 40/1931.'), még pedig a fennforgó összes körülményeknek, a házasfelek egyéniségének, összes életviszonyainak, különösen a másik házasfél házastársi magaviseletének gondos és minden lényeges adatra kiterjedő tüzetes méltatásával (IV. 1261., VI. 3oi., VI. 863., VII. 202., C. 111. 2913/1932.) és pedig nemcsak azoknak a körülményeknek a figyelembe vételével, amelyeket a felek perrendszerüleg, szabályszerűen meghatalmazott ügyvédjeik utján bontóokként érvényesítettek, hanem azon körülményeknek a figyelembe vételével is, melyeket a felek pl. személyes meghallgatásuk alkalmával nem szabatos és perrendszerü kéreleméként adtak elő (VI. 3oi.). Az időmúlás folytán csak támogató bontóokként felhozható körülmények is figyelembe vétetnek annak elbirálásánál, hogy fel van-e dúlva a felek közötti házasélet (C. III. 3522/1932.). Figyelemmel van a gyakorlat • a kötelességszegő fél műveltségére (VI. 221.), idegbeteg állapotára (VI. 248.), idegességére "(VI. 2/I7.), elkeseredett voltára (VI. 221.), arra, hogy a vétkes fél 20 évi házasság után minden életfenntartási lehetőség nőikül taszíttat-