Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)
30 — Kényszer — állásnélküliség eseteiben (I. 487, 731, 774, II. 3, IV. 178, 793. C. 3739A928.); vagy amikor a felet a bűnvádi eljárás alá vont és letartóztatott hozzátartozóinak sorsa feletti aggodalom indította a kötelemvállalásra (I. 258, III. 1226, IV. 657.)f amikor a megszállott területen maradt vasutas ahelyett, hogy Magyarországra jött volna, a megszállás okozta kényszerhelyzetben elfogadta az ottani hatóság által megállapított végkielégítést (IV. 821.). Megállapította a kényszert, midőn az állomási előljáró csak állásáról való lemondás fejében engedte az alkalmazottat a gyilkosságokat elkövető megszálló csapatok elől elmenekülni (III. 160.), vagy amikor a fél a proletárdiktatúra idején az u. n. építési direktórium parancsára szolgáltatott ki anyagokat (C. 8809/1926.), vagy amikor a végrendelkező testi fenyítések hatása alatt végrendelkezett (IV. 757.), sőt akkor is megállapította a Kúria a lelki kényszert, amidőn a legyengült, agonizáló örökhagyó az utolsó óráiban felesége távollétében a testvérek javára tett végrendeletét — felesége szemrehányásainak hatása alatt mindjárt megváltoztatta (C. 6020/1927.). A jogellenesség hiánya miatt nem engedi megtámadni a gyakorlat a büntető feljelentéstől való szabadulás végett kötött megállapodásokat (I. 1758, II. 194, III. 195, 533, 600, 1226, *C. 6119/1926.), kivéve az alaptalan feljelentés esetét. (II. 810.). A II. 525. sz. alatt közölt kúriai határozat azonban az egyébként jogos birói jogsegély igénybevételének kilátásba helyezésével kikényszerített megegyezést is hatálytalanithatónak tekintette, amikor a megfenyegetettnek nem állott módjában a kárt másként elhárítani s ezen a címen feloldotta a másodfokú ítéletet, amely az árverés napján, ennek elhalasztása fejében megejtett elszámolást s az abban foglalt tartozás elismerést kényszer címén megtámadó keresetet, annak érdemi megvizsgálása nélkül pusztán abból az okból utasította el, mert az árverés megtámadását kilátásba helyező kijelentés nem volt jogellenes. Ellenkezően döntött a Debreceni Tábla a biztosítási végrehajtás által fizetésre kényszerített fél megtámadási perében azzal az indokolással, hogy a törvény által engedett joglépések igénybevételének lehetősége nem vonható a kényszer fogalma alá (I. 74. D. T.). A kényszer akkor is okul szolgálhat az ügylet megtámadására, ha azt nem az ügy let kötő ellenfél idézte elő, de ismettfea másik fél kényszerhelyzetét és annak kihasználásával kötötte meg vele az ügyletet (I. 487, III. 160, IV. 657, 821, C. 3739/ 1928, C. 232/1929.). A IV. 178. sz. alatt közölt kúriai határozat, amely kimondotta, hogy a kényszernek a másik fél által kifejtett testi erőszak, fenyegetés, vagy megfélemlítés által kell előidézettnek lennie — csak úgy értelmezhető, hogy ennek kiemelése a másik ügyletkötő féllel szemben és csak azért történt, mert az adott esetben éppen a megtámadó fél volt az ,aki