Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— Készpénzkölcsön — 237 hogy majd azon is vehet egy házat (III. 3.), vagy azt, hogy a baráti kölcsönt névértékben visszafizetni restelkedő adós a 2630 pengő értékű kölcsön helyett előbb 1, majd 2 millió visszafizetését ígérte, amit azonban a hitelező kévéseit (III. 506.). Nem tekintette határozott kikötésnek a Kúria a kisbirtokos alperes és falusi szatócs felperes között kötött kölcsön nyomtatott szövegébe foglalt azt a kitételt, hogy a kölcsönösszeg »a mostani értéknek megfelelő teljes értékben« lesz visszafizetendő (IV. 514.), sem a »törvényes pénznemben« való fizetés- kikötését olyan időben és helyen, amikor a törvényes pénz mellett póstatakarékpénztári pénzjegyek és törvénytelen bankjegyek is voltak forgalomban (III. 201.). Helye van a nem értékpapírban kifejezett készpénzkölcsön átértékelésének akkor is, ha átértékelendő pénztartozás változott át kölcsöntartozássá (III. 507, IV. 494.)' , Nem változtat a készpénzkövetelés ebbeli jellegén s nem teszi azt értékpapírban kifejezett követeléssé az a körülmény,, hogy a készpénzkövetelést a hitelező részben tőzsdei árfolyam szerint számított értékpapírban vette fel (IV. 131.). Viszont nem teszi az óvadékkövetelést pénzintézeti kölcsönné' az a körülmény, hogy a letét-vevő pénzintézet betéti könyvet adott a letevőnek az összegről, amikor maga a letét kifejezetten készpénzbiztosítékul adatott, amikor a betétkönyv nem a készpénz átadásakor, hanem később állíttatott ki s a letéttartó pénzintézet tárgyalásokat folytatott a letevővel a letétnek értékálló módon leendői elhelyezéséről (IV. 927.). A nem értékpapírban kifejezett készpénzkölcsön tartozás átértékelésének akkor is helye van, ha sem a hitelező, sem az adós nem foglalkozott ipar szerűen készpénzkölcsön nyújtásával, vagy gyümölcsöztetés céljára készpénzkölcsön elfogadásával és az adős a kölcsönösszeget oly módon használta fel, hogy magát a pénz értékcsökkenése ellen egészben, vagy részben megvédte és az a dolog, amelybe a kölcsön összegét befektette természetben még tulajdonában van, vagy az azért kapott ellenérték vagyonában megvan (II. 881, 1391, III. 507.). Hogy iparszerü-e a kölcsönzés, arra a Kúria a felek társadalmi állásából is következtetést von (II. 968.) s nem állapítja meg a kölcsönzés iparszerü voltát, pl. az, egyszerű földműveseknél (II. 1463.), a gazdatisztnél (IV. 118.). Azt nem kívánja meg a kölcsönzés iparszerüségéhez, hogy pénzintézet legyen a kölcsönnyujtó s az egyházmegyei alapítványi hivatal által adott kölcsönt iparszerünek tekinti annak dacára, hogy a kölcsön* nyújtó nem pénzintézet, hanem vallásos, közoktatásügyi és jótékonysági célzattal létesült alapok kezelésére alakult karitatív jellegű működési szerv és hogy a kölcsönzéssel szerzett jövedelmek kultúrális és jótékonysági célokra fordíttatnak (III. 469.).