Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

236 — Átértékelés — telenedése esetén (II. 449.); a I. 1709. Sz. T. sz. határozat szerint pedig megállapítás alá eső ügyvédi díjaknál nem átértékelésről, hanem a ténykedések értékének megállapításáról van szó; kártérítési igénynél akár magánjogi igényből (I. 246, 462, 1677, II. 62.), akár bűncselekményből (I. 1868, II. 554.) ered a kártérítési igény. 3. Az 1928: XII. tc.-ben külön szabályozott esetek. a) Készpénzkölcsön átértékelése. A készpénzkölcsön az 1928 :XII. tc. 4. §. értelmében általában nem értékelhető át, hanem csak kivételesen a törvény által meghatározott esetekben (II. 1045.). E jogszabály szerint nem értékelhető át a takarékbetéten alapuló követelés sem (III. 385.). Az a körülmény, hogy a felek a tartozás jogcíméül a kötelezvényben a kölcsön szót használták, nem teszi kölcsönné az adósok helyett azok megbízásából a megbízott által sajátjából teljesített fizetéseket (III. 507.). Helye van a készpénzkölcsön átértékelésének, ha az adós a tartozás teljesítésében vétkesen késedelme® s a korona értékcsökkenése a vétkes késedelem ideje alatt következik be (IV. 797.). Vétkes késedelem esetén a takarékbetét átértékelésének is helye van, tekintet nélkül arra, hogy az adós megvédte-e magát a pénz értékcsökkenése ellen (II. 902.). A teljesítési határidő elmulasztása egymagában nem tekinthető vétkes késedelemnek (IV. 494.). Nem tekintette vétkes késedelemnek a Kúria azt sem, hogy az' adós évtizedeken át nem törlesztette a készpénzkölcsönt (II. 1045.). Ellenben azt a magatartást, hogy az adós a neki alárendelt hivatalnoktól pár napra kölcsön vett összeget 13 év alatt sem fizette vissza, vétkes késedelemnek minősítette a Kúria (IV. 797.). úgyszintén a néhány heti lejáratra kölcsönt kérő adósnak azt a magatartását, hogy a lejáratot közvetlenül követő időben külföldre távozott és így a pert és, behajtást megnehezítette (II. 1090. B. T.), vagy hogy az összeg szerint nem vitás bíróilag is megítélt tartozás behajtását alaptalan igényperek által i^yeke ett meghiúsítani és az általa kért és kapott halasztás elteltével sem fizetett (II. 1023.). Helye van a készpénzkölcsön átértékelésének akkor iá, ha a felek az átértékelést határozottan kikötötték (IV. 494.). Ilyen kikötésnek tekintette a Kúria az adósnak azt az ígéretét, hogy a kölcsönt akkor fogja visszafizetni, ha a pénzérték ismét jó lesz (II. 1647.), valamint az örökrész fejében választható ház helyett készpénzt választó örököstársnak a többi Örökös által adott azt az Ígéretet, hogy akként fogják neki a készpénzt megfizetni,,