Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— Általános határozatok — 227 pénztartozások és követelések két magyar koronánként egy leiel egyenlittetnek ki (II. 419, III. 134, 673, IV. 464.), a fenti időpont után 1919. márc. 20. előtt keletkezett követelések és tartozások pedig négy magyar koronánként egy leiel (II. 1475» IV. 82.), még pedig akként, hogy a leit nem 1918. okt. 31-i értékben, hanem folyó értékben kell számítani (II. 419.). Ha a hitelező román állampolgár Romániából az Egyezmény életbelépte után (1924. jan. 1.) Magyarországnak a trianoni szerződéssel megállapított területére tette át lakóhelyét, olybá tekintendő, mintha már 1918. okt. 31-én itt lakott volna s így a magyar állampolgár elleni követelésére nem az Egyezmény, hanem az 1928 :XII. t.-c. alkalmazandó (IV. 495.), viszont ha a magyar állampolgár adós lett utóbb román állampolgárrá, tartozását román pénznemben, Románia közönséges joga szerint kell rendeznie (III. 943.). A megfelelő előfeltételek fennforgása mellett az Egyezmény szerint ítélte meg a Kúria a román állampolgár vételár követelését (II. 419, IV. 464.), ügyvédi díjkövetelését (IV. 82.), hagyomány követelését (III. 134, 673.). Nem a valorizációs törvényt, hanem a versaillesi békeszerződésben foglalt nemzetközi egyezményt alkalmazta a Kúria azzal az adóssal szemben, aki a fenti békeszerződés megkötésekor magyar jogi személy (nagyváradi részvénytársaság) volt ugyan, de később a trianoni béke folytán szükségképen román céggé alakult (III. 659.). A Berni Nemzetközi Egyezmény hatálya alá tartozó ügyekre sem alkalmazható az 1928:XII. t.-c; a Csehországban 1920. jan. havában feladott árúban bekövetkezett kár megtérítése iránti ügyben azonban az 1928 :XII. t.-c.-t alkalmazta a Kúria azért, mert abban az időben Csehszlovákia mint állam még nem létezett és így rá a Berni Nemzetközi Egyezmény arra az időre nem is alkalmazható (II. 1513.). Nem terjednek Id az 1928 :XII. t. c. rendelkezései az aranyban teljesítendő fizetésekre sem. Az 1928: XII. t. c. 34. §. 3. bekezdésének erre vonatkozó intézkedését a Kúria az ezüstben teljesítendő fizetésre is alkalmazta, miután ai dolog természete szerint nem látott okot arra, hogy az ezüstben teljesítendő fizetéseknél az adós terhére súlyosabb szabályokat alkalmazzon, mint az aranyban teljesítendő fizetéseknél (III. 6.). Nem terjednek ki a fenti törvény rendelkezései a nyugdíjátértékelésről szóló 1926: XVI. t. c. hatálya alá eső követelésekre sem; — a nyugdíjba leendő beszámításra megvásárolt szolgálati évekért fizetett összegek visszatérítésére azonban alkalmazta a Kúria az 1928:XII. t.-c-t (III. 170, 369.). Nem alkalmazhatók az I928:XII. t. c. rendelkezései azokra a követelésekre, amelyekre más jogszabály eltérően intézkedik. 15»