Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— Óvadék — 195 •dékáni lehetett következtetni, hogy nem takarékbetét-ügylet létesítése volt a céljuk (IV. 927.). Ellenkező megállapodás nélkül csak az a joga áll fenn a biztosítottnak, hogy az óvadékot szükség esetén a szerződésből folyó követelésének kielégítésére fordítsa, egyébként azonban nem használhatja fel azt saját céljaira. Ha mégis meg"teszi, kártérítéssel tartozik azonfelül, hogy saját tényleges kiadásainak megtérítése ellenében az óvadék értékgyarapodását ki kell adnia (II. 1636. B. T.). A felhasználás tilalma a L 159. és 719. sz. alatt közölt kúriai hiteljogi határozatok szerint csak a zárt, vagyis olyan biztosítékra áll, amit a hitelező az adós utasításaihoz képest a saját vagyonától elkülönítve, külsőleg is felismerhető egyedi értékként tart őrizetben: minden más esetben a hitelező az adós ellenőrzése nélkül használhatja a biztosítéki értéket. Olyan jogszabály nincs, hogy az óvadékkal biztosított fél az óvadékot, — ha azt nem szabad használnia — pénzromlás idején értékálló dolgokba tartozna befektetni az óvadékadó fél külön intézkedése nélkül (L 1452. Gy. T.). A pénzlebélyegzés veszélye az óvadékot felhasználó óvadéktartó felet terheli, miután a fennálló törvényes rendelkezések szerint a bankjegyek birtokosa és nem a tulajdonosa volt a bemutatásra kötelezve (II. 1461.). A bérleti szerződés biztosításául adott óvadékot a bérbeadó a bérhátralék kiegyenlítésére felhasználni nem köteles (II. 895. B. Tvsz.), kivéve, ha a felek között olyan megegyezés jött létre, hogy a bérbeadó csakis az óvadékból elégítheti ki magát (IV. 705.); ugyanígy haszonbérletnél (IV. 220.). A készpénzben adott óvadék elértéktelenedése esetén a Debreceni Tábla I. 189. sz. alatt közölt határozatában az óvadék aránylagos felemelésére kötelezte az óvadékadót. Ezt az elvet a Kúria is magáévá tette, amidőn az óvadékot adó fél egyízben már maga is önként felemelte az elértéktelenedett óvadékot. A pótlás mértékét a Kúria az eset körülményeire tekintettel a méltányosság szerint állapította meg annak figyelembevételével, hogy a hosszabb tartamú bérszerzódésból már csak néhány év volt hátra és hogy a bérlő a súlyosabb természetű (építkezési)) kötelezettségeinek már eleget tett (II. 514.)Az óvadék visszaadásának kötelezettsége akkor áll be, amikor az alapul szolgáló jogviszony a valóságban és ténylegesen is nemcsak a bírói ítélet szerint) megszűnik, amikor tehát kétségtelenné válik, hogy a biztosított félnek vannak-e olyan követelései, amelyek fejében az óvadékul adott összeget fedezet gyanánt visszatarthatja (II. 548.). Az óvadék tehát az általa biztosítani célzott kötelezettség teljesítése után szolgáltatandó feltétlenül vissza, ha azonban az adós már nem akar, vagy nem tud megfelelően teljesíteni 5 a hitelező követelésének biztosítása csak