Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

122 — Gyermektartás — és egy kovácslegénnyel is viszonyt folytat — szintén okul szolgálhat a hatálytalanításra (C. 1901/1928.). 30. Gyermektartás. 1. A törvénytelen gyermek eltartása: a) Kit terhel a tartás? b) Kit ille a tartásdíj, c) A tartás mértéke. 2. A törvényes gyermek eltartása. 3. Az örökbefogadott gyermek eltartása. 4. Vegyes határozatok 1. A törvénytelen gyermek eltartása. a) Kit terhel a tartás? A törvénytelen gyermeket elsősorban kizárólag és egyedül a természetes apja köteles eltartani (II. 200, III. 731, D. T., C. 7163/1927. C. 362/1928.). Amíg a természetes atya gyermektartásdíj fizetésére kötelezve nincsen, az anya is köteles tartani a gyermeket (IV. 498.). A tartási kötelezettség szempontjából azt kell a házasságon kívül született gyermek apjának tekinteni, aki a gyermek anyjával a fogantatási idő alatt nemileg érintkezett, kivéve, ha a körülmények szerint nyilvánvalóan lehetetlen, hogy tőle származzék a gyermek, vagy ha az anya a fogamzás idején feslett életet élt (II. 1219. Gy. T.). A fogamzás vélelmezett ideje a szülés e.1 őtti 182—300 nap (II. 1465.). A feslettség csak akkor állapítható meg, ha a nő a közösülést üzletszerüleg, vagy a női szemérem teljes hiányára valló módon végezte. Egymagában az a körülmény, hogy a nő a fogamzás idejében többekkel közösült, vagy hogy abban az időben a klinikán nemi betegség miatt kezeltette magát, nem alap a feslettség megállapítására (I. 1379. B. T.). Nem fogadta el a Kúria a feslettség igazolására azt sem, hogy a nő elvált férjével továbbra is együtt lakott (C. 4893/1928.). Figyelembe veszi a bíróság a feslettség megítélésénél a nő társadalmi állását is, mert ami egy műveltebb társadalmi állású nőnél már alkalmas lehet a szemérem teljes hiányának megállapítására, az az alacsonyabb műveltségű és társadalmi osztályú nőnél esetleg nem vonható ugyanilyen elbírálás alá. így azt a körülményt, hogy a nő aratás idején többedmagával egy helységben egymás mellett feküdve aludt és közösült is, nem fogadta el alapul a feslettség megállapítására (II. 1104. B. T.). A fesle tség megállapí ásánál csak az a magavi:elet vehető figyelembe, amit a nő a fogamzási időben tanúsított. Az azt megelőző, vagy az azt követő tények irrelevánsak (II. 119. B. T., 120, Sz. T., 1261. Sz. T.).