Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— A törvénytelen gyermek eltartása — 123 Xem hivatkozhatik a nő feslettségére az a férfi, aki természetes atyaságát elismerte, vagy a gyermek tartását magára vállalta, kivéve, ha a kötelemvállaláskor az anya feslett életmódja tekintetében tévedésben volt (I. 1120, 1378- B. T.). A törvényes házasság tartama alatt született gyermek tartásáért annak természetes apja mindaddig nem felel, amíg a gyermek törvénytelen származása jogerős bírói ítélettel megállapítva nem lett (1. 1071. B. T.j. Egy esetben azonban — amikor az évekkel ezelőtt holttányílvánított férj házassága jogilag csak azért volt fennállónak tekintendő, mert felesége nem kötött újabb házasságot — a Pécsi Tábla tartásdíjra kötelezte azt a férfit, aki az il^en nővel a fogamzás idejében nemileg érintkezett p. 1072. p. f.y A törvénytelen gyermek tartására nemcsak a természetes apa, hanem annak örökösei is kötelesek, az örökösöktől azonban a törvénytelen gyermek már csak olyan eltartást követelhet, amilyennek szolgáltatására az atyát — ennek saját keresőképességét most már figyelmen kívül hagyva — kiskorú törvényes gyermekei és özvegye részére járó tartás számbavételével a hagyaték alapján kötelezni lehetne (L 2066, III. 289. Gy. T.)- Abban a kérdésben, hogy ilyen esetben milyen rangsorban állanak egymás mellett egyfelől a törvénytelen gyermek, másfelől a törvényes gyermek és az özvegy tartási igényei, a fent felhívott határozatok, közül a kúriai ítélet nem határozott kifejezetten, a Győri táblai ítélet azt mondotta ki, hogy ezek a jogosultak egysorban igényelhetik az eltartást. Ezzel szemben a Budapesti Tábla II. 1110. sz. alatt közölt határozata arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényes gyermek megélhetésére múlhatatlanul szükséges költségek a házasságon kívül született gyermek tartásának költségeit megelőzik. Érvényesíthető a tartásdíj a természetes apa szülei ellen is abban az esetben, amikor a tartásdíjak azért nem hajthatók be a természetes apán, mert ő — bár keresőképes korban van — saját szüleinek gazdaságában, vagy kereskedelmi üzletében, vagy iparában fejti ki tevékenységét anélkül, hogy ezért a szokásos díjazásban részesülne, holott tevékenysége vagyoni értéket jelent a szülőkre s a tevékenység szokásos díjazása esetén a tartásdíjak behajthatók lennének (II. 1260. Sz. T. III. 731. D. T.). Ez alapon marasztaltatott a szülő, aki 300 holdas gazdaságában (I. 2055. D. T.), aki szatócsüzletében (II. 1260. Sz. T.), aki 12 hold kiterjedésű gazdaságában (III. 731. D. T.) állandóan foglalkoztatta a fiát- Nem marasztalta azonban a tartásdíjban a Budapesti Tábla azt a szülőt, aki csak ideiglenesen, rövid időre foglalkoztatta fiát (I. 1229. B. T.). Megállapíthatja a szülő felelősségét az a körülmény is, hogy tudatosan elősegítette fiának szerelmi viszonyát. Ehhez azon-