Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

120 — Rokonság — okirati elismerés nem csupán az anyakönyvvezetésre vonatkozó szabályok keretében, hanem pl. olyképpen is, hogy a férj a gyerr mek születése után valamely perben bírósági jegyzőkönyvbe vett tanúkihallgatása alkalmával vallja magát a gyermek édesatyjának (III. 1205.). Az örökbefogadott gyermek, az örökbefogadással az örökbefogadó törvényes gyermekének jogállásába lép s az eltartás szempontjából a törvényes gyermekkel egy tekintet alá esik (II. 165.), A vérszerinti szülő tartási kötelezettsége is fennmarad ugyan vele szemben, de ez csak másodlagos lesz épp ugy, mint a természetes atya tartási kötelezettsége (I. 1123. B. T. C. 623/1929.) az örökbefogadott gyermek is rendszerint természetben követelheti a tartást (C. 623/1929.). Az örökbefogadó szülő gondnokság alá helyezését is épp úgy jogosult kérni, mint a törvényes gyermek (III. 194.). Törvényes öröklési jogot azonban csak a vele szerződő örökbefogadó szülő irányában nyer, de az örökbefogadó rokonaival és pedig sem a felmenő és leimenő, sem az oldalági rokonaival szemben nem szerez törvényes öröklési jogot (III. 1352.). E jogszabály a Polgárijogi Határozatok Tárába 809. sz. alatt nyert beiktatást a következő szövegezéssel: A 213. számú elvi határozatban megállapított abból a szabályból, hogy az örökbefogadott gyermek csak a vele szerződő örökbefogadó szülő irányában nyer jogokat és öröklési joga csak arra a vagyonra terjed ki, amely az örökbefogadó szülök hagyatékához tartozik, — okszerűen következik, hogy az örökbefogadott gyermeknek az örökbefogadó rokonaival szemben és pedig sem a felmenő és a lemenő, sem az oldalági rokonaival szemben nincs törvényes öröklési joga. Az örökbefogadott gyermek javára is alkalmazni kell a P. H. T-ba 285. sorszám alatt felvett elvi határozatban kifejezett azt a jogszabályt, hogy abban az esetben, ha a végintézkedés alapja és indoka az örökhagyónak valamely feltevése volt, a végrendelet hatályát veszti, ha e feltevés téves volt, vagy a feltevésnek az ellenkezője állott be. Az örökbefogadás tehát minden további nélkül hatálytalanítja az örökhagyónak azokat a végintézkedéseit, amelyek abból indultak ki, hogy az örökhagyó törvényes leszármazó nélkül fog elhalni. Ezzel szemben még arra sem lehet hivatkozni, hogy az örökhagyónak ideje lett volna a korábbi végintézkedést visszavonni és hogy azt még sem vonta vissza, mert ellenkezőleg azt kell a vég rendelkezőnek későbbi örökbefogadás esetén kifejezésre juttatnia, hogy a korábbi, a.z örökbefogadással ellentétes végintézkedést hatályában fenn akarja tartani (I. 529, IV. 89.). E szabályok a P. H. T-ba 809. sz. alatt a következő szövegezéssel nyertek beiktatást: