Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— A különvagyon kiadása — 101 viszonkereset, sem kifejezett beszámítási kifogás előterjesztve nem lett (I. 102, 445.). Értékmegtérítésnek van helye természetbeni kiadás helyett akkor, ha értékét meghaladó közszerzeményi vagyonnal egyesült a különvagyon, vagy ha a természetbeni elkülönítés nem foganatosítható (I. 979, C. 8215/1926.). Értékmegtérítésnek és pedig a felhasználáskori érték megtérítésének van helye, ha a különvagyon természetben már nines meg, pl. elidegsníttetett, (I. 1794.). szerzésre felhasználtatott (I. 269, 672, 1122.), a közszerzeménybe beruháztatott (I. £24, C. 9390/1926.), a közszerzeményi adósság kifizetésére íordíVtatott (III. 416.), vagy a másik fél különvagyona javára felhasználtatott (I. 824, II. 205.) ,stb. Ezekben az esetekben a megtérítés alapjául a beruházáskori, illetve felhasználáskori érték az irányadó s nem jön számításba annak a dolognak időközi értékemelkedése, amelyre a különvagyon felhasználtatott (C. 9390/ 1926.). A felhasználáskori érték megtérítésénél azonban átértékelésnek van helye, ami ha a különvagyon értékálló dologba ruháztatott be, teljes átértékelést vonhat maga után (II. 1255. Sz. *r., 1398, ív. 946.). Az átértékeléssel kapcsolatos kérdésekre lásd az Átértékelés címe alatt közölteket is. A Kúria a IV. 978. sz. alatt közölt határozata, a különvagyon megtérítésének kérdésében figyelemmel volt arra is, hogy az eladott ági ingatlanok az elidegenítéskor nem értek-e többet az értük kapott vételárnál s az erre felajánlott szakértői bizonyításnak a másodbíróság által történt mellőzését abból az okból találta helyénvalónak1, merít a perben nem merült fel adat arra, hogy az eladott ági ingatlanok többet értek az értük kapott vételárnál. Természetesen, ha a beruházott különvagyonnal a beruházó fél a másik felet megajándékozta — nincs helye az értékmeg1térítésnek, az ajándékozási szándékot azonban nem lehet pusztán abból a körülményből megállapítani, hogy a különvagyon"ból vásárolt ingatlan tulajdonjoga egyenlő arányban kebeleztetett be a házastársak nevére (III. 416.). A különvagyon megtérítésére jogosult félnek nem kell kimutatnia, hogy a hiányzó különvagyon szerzésre fordíttatott, hanem már magában véve az a tény, hogy a különvagyon hiányzik., jogot ad a megtérítésre, kivéve, ha a különvagyon elpusztult^, eltékozoltatott, vagy ingyenes jogügylet folytán került ki a házastárs vagyonából (II. 129, C. 610/1927.). Az ingyenes jogügylet folytán kieső különvagyon megtérítése tekintetében a fentiektől eltérő álláspontra helyezkedett a Kúria I. 981. sz. alatt közölt határozata, araely az örökhagyó által életében elajándékozott ági vagyontárgyaknak az örökhagyó közszerzeményéből va'ó meg-