Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

88 Szegénységi jog Észlelte a m. kir. Kúria, hogy a fellebbezési bíróság a szegénységi jogban részesített alperest az irodaátalányból előlegezett költségek megtérítése alól mentesítette. Ez a rendelkezés szabálytalan, mert, ha a per folyamán a szegény fél a Pp. 113. § 4. pontjában írt költségek fizetése alól egyelőre fel is van mentve, az eljárást befejező határozatban a Pp. 120. § és a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 99. sz. döntvényében foglalt jogszabálynak megfelelően, az irodaátalányból előlegezett költségek tekintetében az államkincstár érdekeinek megóvása céljából intézkedni kell és nem lehet a szegény felet az eljárás befejezése után is mentesíteni az egyelőre előlegezett költségek visszafizetése alól. (XVI. 282.) A m. kir. Kúria hivatalból megváltoztatta a fellebbezési bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amely az alperest az elsőfokon eljárt törvényszék dologi ellátmányából előlegezett költségnek csupán felerészben megtérítésére kötelezte, az előlegezett költség másik felerészének tekintetében pedig az intézkedést mellőzte. A Pp. 120. §-a szerint ugyanis a 113. § 4. pontjában említett azokat a költségeket, amelyek fizetése alól a szegény fél egyelőre fel volt mentve és amelyeket az államkincstár előlegezett, az ellenféltől kell behajtani, ha ez a perköltség megtérítésében elmarasztaltatott. A törvénynek a m. kir. Kúria gyakorlatában is már kifejezésre jutott helyes értelme szerint az említett költségeknek nemcsak részben, hanem egészben való megtérítésére kötelezni kell a szegény jogon perlekedő fél ellenfelét akkor is, ha az a szegény fél javára a perköltségnek csak egy részében marasztaltatott. Az ennek megfelelő intézkedés megtételének nem lehet akadálya az, hogy ilyen kérelmet egyik fél sem terjesztett elő, mert a Pp. 120. §-a elsősorban a kincstár érdekét védi és csak közvetve szolgál — a 119. § rendelkezésére tekintettel — egyúttal a szegényjogos félnek a javára is, a kincstár érdekét védő ennek a rendelkezésnek az alkalmazását tehát nem lehet a felek kérelmétől függővé tenni. (XIII. 951.) A Pp. 120. §-a értelmében azokat a költségeket, amelyek fizetése alól a szegény fél egyelőre fel van mentve, az ellenféltől kell behajtani, ha ez a perköltség megfizetésében elmarasztaltatott. Minthogy pedig az alperesek a perköltségben marasztaltattak, ennélfogva a m. kir. Kúria a fenti rendelkezésre tekintettel az alpereseket hivatalból kötelezte az I. O. T. igénybevételével felmerült és a budapesti kir. törvényszék dologi átalányából a szegényjogon perlekedő felperes helyett előlegezett költség megfizetésére. (XIII. 931.)