Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

60 Bírói hatáskör mezőgazdasági, erdő- vagy egyéb ingatlanok, valamint az is előfordul, hogy a szolgalom közvetlen tárgya az ingatlannak épületalkatrésze. Ennélfogva, ha ezek bármelyike szerepel szolgáló vagy uralkodó telekként, — a Pp. 6. §-a 2. pontjának alkalmazása szempontjából nemcsak a szorosan vett földterület értéke számít, hanem az alkatrészek — tehát épületekkel ellátott ingatlanoknál az épület értéke is, — a törvény célzata szerint nyilván abból az indokból, hogy a szolgalommal való terhelés az egész ingatlannak, tehát építmény alkatrészének is, az értékét befolyásolja. (XV. 133.) Téves az az álláspont, hogy megosztást tárgyazó perben a megosztandó egész érdek irányadó az ügyvédi díj mérvének a megállapításában. Ehelyett csak a fél érdekeltsége lehet irányadó. A Pp. 6. §-a csak a perbeli cselekmények (különösen a jogorvoslatok) megengedhetősége nézőpontjából állapítja meg az értékmeghatározásban irányadó elveket. Az így mutatkozó érték azonban általában nem irányadó az ügyvédi díj megállapításában, így a Pp. 6. §-ának eredeti 3. pontja szerint perjogi tekintetben osztályperben az egész felosztandó vagyon értéke volt irányadó. De nem vonatkozott ez az ügyvédi díj mérvének a megállapítására. Különben a Te. 4. §-a a perjogi nézőpontok szerint irányadóul szolgált ezt a szabályt is megváltoztatta akként, hogy osztályperben a keresettel érvényesített jog értéke irányadó. A bíróság által használt díjszabás csak tájékoztató jellegű és nem kötelező. Különösen nincs olyan szabály vagy bírói gyakorlat, mely szerint az értékéhez képest egy perbeli cselekményre eső díjat annyiszor kellene számítani, ahány érdemleges ügyvédi tevékenység van, hanem az egyszeri díj aránylagosan emelhető. Az emelés azonban önként értetődően nem történhetik olymódon, hogy ezáltal szertelenül magas összegek álljanak elő pusztán az ügyérték magas volta alapján. (XV. 575.) Felperesek szolgálati jogviszonyuk alapján 500—500 pengő erejéig indítottak keresetet az alperes államvasutak ellen. Az alperes a Pp. 189. §-a alapján megállapítási viszontkeresetet indít annak kimondása iránt, hogy a felek között szolgálati viszony létre nem jött és egyben ennek a viszontkeresetének értékét 5000 pengőre tette. A felperesek az alperes felülvizsgálati kérelmének és viszontkeresetének visszautasítását kérik. A m. kir. Kúria a következő indokolással bocsátkozik a felülvizsgálati kérelem és a viszontkereset érdemi elbírálásába: Az alperes viszontkereset-