Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Bírói hatáskör 61 tel vannak a kimondását kérte, hogy a felperes és közte szol­gálati viszony létre nem jött, — és viszontkeresetének értékét 5000 pengőben határozta meg. A felperesek ugyan keresetük­ben csak 500—500 pengő tőkék és járulékaik megítélését kér­ték, — azonban keresetük szerint nem meghatározott időre kötöttek az alperessel szolgálati viszonyt. Ennélfogva a felpere­sek alkalmaztatásának időtartama a viszontkereset szempontjá­ból korlátoltnak, de bizonytalannak tekintendő, miért is a Pp. 6. § 6. pontja értelmében a pertárgy értékének megállapításában az évi szolgáltatások értékének tízszerese irányadó, ami a nem vitás 5 P napidíj alapulvételével a felülvizsgálati értékhatárt (5000 P) nyilván meghaladja. Ezért a viszontkereset hivatalból visszautasítható nem volt. (XIV. 1049.) A Ppé. 18. §-a, illetve az ennek helyébe lépett új UR. (1937. évi IV. tc.) 105. §-a negyedik bekezdése szerint a megállapításban figyelembe kell venni, hogy az ügyvéd cselekménye vagy eljárása a fél érdekében indokolt volt-e és hogy ezt a rendes ügyvéd gon­dosságával teljesítette-e; ezenfelül figyelembe kell venni az ügy tárgyának az értékét vagy egyéb jelentőségét, továbbá az ügy helyes ellátására és az ehhez szükséges előtanulmányokra és eljárásokra megkívánt időt és szellemi munkát. Az ügy tárgyá­nak az értéke eszerint csak mint az ügynek egyik tényezője lényeges. (XV. 575.) A Pp. 132. §-a szerint szükséges, hogy a keresetek (követelé­sek) mindegyike a bíróság hatáskörébe tartozzék. Az értékre tekintet nélkül járásbírósági hatáskörbe tartozó kereset tehát nem foglalható oly keresetlevélbe, melyet a felperes a törvény­széknél indít meg törvényszéki hatáskörbe tartozó követelés iránt. A Pp. 7. §-ának második bekezdése kétségtelenül oly esetre vonatkozik, amikor a hatáskör a pertárgy értékétől függ és tárgy­talan, ha a hatáskör független az értéktől. (XIV. 70.) A 9180/1920. M. E. számú rendelet 5. §-a szerint a bíróság határozata azon az alapon, hogy az ügy a munkaügyi bíróság vagy a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, fellebbvitellel nem támadható meg és hivatalból sem vizsgálható felül. E rendelkezés folytán nem vehető figyelembe az a körülmény, hogy az ügy az okiratban foglalt alávetés érvényessége esetén nem a budapesti központi kir. járásbíróság mint munkaügyi bíróság, hanem a nevezett járásbíróság mint rendes bíróság hatáskörébe tartozik. (C. P. II. 5425/1939.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom