Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

172 Perköltség a körülményt az elsőbíróság — anélkül, hogy annak alapján az alperes kifejezetten pergátló kifogást emelt volna — hivatalból vette figyelembe s így az alperes nem vett igénybe olyan védő cselekményt, amellyel kapcsolatban felmerült költségben marasztalása indokolt volna. (Pp. 430. §). (XVI. 464.) Perköltség megállapításánál irányadó szempontok. A felek még a pernek nagyobb mennyiségű számadat elétárását szükségessé tevő anyagához viszonyítva is feltűnően nagyszámú előkészítő iratot és különiratot nyújtottak be, amelyekkel a per anyagának áttekintését nehezítették, a bíróságnak fölösleges munkát s egymásnak indokolatlan költséget okoztak. A fellebbezési bíróság tehát helyesen járt el, amikor az alperes által viselendő költség összegének megállapításánál csak a valóban szükséges munka értékét vette figyelembe. (XVI. 113.) Annak a körülménynek, hogy a felperes követelését az eljárás folyamán havi 153 P 30 fillérre leszállította, az alperes pedig ezt a követelést ilyen összegben elismerte és annak lejárt részleteit kifizette, nem a kereset elutasítása, hanem az kellett, hogy legyen a következménye, hogy a bíróság az eredetileg perrendszerűen beadott keresetnek még fenntartott része tárgyában az alperes elismerése alapján marasztaló ítéletet hozzon és az alperest — mivel a kereseti követelés elismerése ellenére a kereset elutasítását kérte — a perköltségben marasztalja. A m. kir. Kúria tehát ennek megfelelően a fellebbezési bíróság ítéletét e részben megváltoztatta és a mindhárom fokon felmerült költség egy részében az alperest marasztalta. (XV. 176.) A felperes a kárt az eset körülményeihez képest nyilvánvalóan többször meghaladó, túlzott összegű pénzkövetelést érvényesített, a m. kir. Kúria ezért a felperes részére — bár a kereset jogalapja tekintetében pernyertes lett — a Pp. 426. és 508. §-ainak megfelelő alkalmazásával az elsőbírósági és a fellebbezési eljárási költségeknek csak egy részét ítélte meg. (C. P. I. 1966/1941.) A felperes a jogalap kérdésében pernyertes lett, a követelés összege pedig bírói megállapítástól függött és bár a követelés kisebb mértékben ítéltetett is meg, viszont az alperes a kereset teljes elutasítását kérvén, a perre nyilván okot szolgáltatott és így azt, hogy az elsőbíróság őt a felperes javára a perköltség egy részének megfizetésére kötelezte, sikeresen nem panaszolhatja. Az alperes fellebbezése csak kis részben vezetett sikerre, ezért helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy a fellebbezési eljárás költségét a felek közt kölcsönösen megszüntette.