Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

ítélet kijavítása 161 C) Az ítélet kijavítása, kiegészítése A fellebbezési bíróság végítéletben állapította meg az alperes kártérítési kötelezettségét és a kár összegszerű megállapítása céljából az ügyet az elsőbírósághoz utasította vissza. Ugyanebben a végítéletben az alperest a felmerült fellebbezési költségek megfizetésére is kötelezte. A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét akként javítja ki, hogy az nem végítélet, hanem közbenszóló ítélet. Indokolás: A kir. ítélőtábla ítélete a felperes követelésének csupán jogalapja felől határoz, minek következtében az a Pp. 391. §-a értelmében közbenszóló ítéletnek minősül. Téves tehát a kir. ítélőtáblának az a megjelölése, hogy határozata végítélet, amit a Kúria a Pp. 407. §-ának utolsó bekezdése értelmében hivatalból kijavított. (XIV. 951.) A fellebbezési bíróság az elsőbírói ítéletet helybenhagyó ítéletében az előzetes végrehajthatóság kimondása felől nem határozott, a felperesnek az ítélet ilyen irányú kiegészítése iránt előterjesztett kérelmét pedig azzal az indokolással utasította el, hogy a Pp. 509. §-a csak a marasztaló ítélet előzetes végrehajthatóságának kimondása felől tartalmaz rendelkezést, az előzetes végrehajthatóságnak ez a „kelléke" azonban az adott esetben azért nem forog fenn, mert a kiegészítendő ítélet szerint az alperesek nem valamely kötelem teljesítésére, hanem annak tűrésére köteleztettek, hogy a felperes a takarékbetétkönyvet a bírói letétből felvehesse. A fellebbezési bíróságnak ez az értelmezése azonban téves, mert a pénzösszeg fizetésére, munka teljesítésére, valaminek szolgáltatására, letétbehelyezésére, abbanhagyására, tűrésére, stb. kötelező ítéletek egyaránt a marasztaló ítéletek fogalmi körébe tartoznak, helyes értelmezés szerint tehát a marasztaló ítéletek köre nincs a tevőleges (aktív) ténykedésre, magatartásra, valaminek tevésére és abbanhagyására kötelező ítéletekre korlátozva. Ezek szerint a fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéletét helybenhagyó saját marasztaló ítéletét a JPp. 509. §-ának rendelkezése értelmében külön kérelem nélkül is már eredetileg, a felülvizsgálati kérelemre tekintet nélkül előzetesen végrehajthatónak tartozott volna kimondani, az ítéletnek ilyen irányú kiegészítése iránt a Pp. 409. §-a alapján helyesen előterjesztett kérelmet pedig tévesen utasította el. (XIV. 244.) A fellebbezési bíróság az elsőbíróság marasztaló ítéletét megváltoztatta és a felperest az összes eljárási költségben marasztalta. Az ítélet rendelkező részének írásba fogíi