Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)
156 Közbenszóló ítélet zettség elmulasztása folytán van-e helye és mily arányban a kár megosztásának, téves. Olyan esetben ugyanis, amikor a bíróság a követelés alapja és mennyisége szerint elkülöníthető vitáknál a Pp. 391. §-a értelmében az alap fennállását közbenszóló ítélettel megállapítja, a közbenszóló ítéletben kell határozni afelől is, hogy a kártérítési kötelezettség teljes egészében, vagy csak meghatározott arányban terheli-e a kötelezett felet, mivel ez a kérdés a követelés jogalapját is, nem csupán annak mennyiségét érinti. (XVI. 196.) A Pp. 391. §-a értelmében közbenszóló ítélet hozatalának nincsen helye akkor, ha a jogalap kérdésében való döntéshez szükséges minden tényállásbeli előfeltétel végleges eldöntést még nem nyert, vagy pedig a pervita a követelés alapja és mennyisége szerint azért nem különíthető el, mert a követelés alapja felől való döntéshez szükséges tényállás nem választható el a mennyiségre vonatkozó döntés alapjául is figyelembe veendő ténybeli alaptól. (XIV. 525.) A felperes szerződésszegésre alapított kártérítési keresetét a fellebbezési bíróság azért utasította el, mert megállapítása szerint a panaszolt szerződésszegés a felperesnek üzleti haszon elmaradásában álló kárt nem okozott, márpedig a felperes kártérítési követelését haszonnak elmaradásából származtatja. A felperes felülvizsgálati kérelmében azt vitatja, hogy a fellebbezési bíróságnak a szerződésszegés alapján az érvényesített követelés jogalapját megállapító közbenszóló ítéletet kellett volna hoznia, mert a tényleges kár felmerülte a kereset jogalapjától különböző kérdés. A m. kir. Kúria a következő indokolással utasítja el ezt a panaszt: Indokolásánál fogva helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperes kártérítési kötelezettségét a terhére panaszolt szerződésszegés esetén is közbenszóló ítélettel csak akkor lehetne megállapítani, ha a szerződésszegésből a felperesre kár származott. Felperes az elsőbírósági eljárásban nem tényleges kárának (felmerült és kárbaveszett kiadásainak), hanem elmaradt hasznának megtérítését követelte az alperestől. A fellebbezési bíróság tényállásként azt állapította meg, hogy az alperes terhére panaszolt szerződésszegés, még ha az valóban fennforgott volna is, felperesnek üzleti haszon elmaradásában álló kárt nem okozott. Kár felmerültének hiányában pedig a fellebbezési bíróság felperest kártérítési keresetével jogszabály megsértése nélkül utasította el. (XV. 347.) Felperes keresetében az alperessel kötött szerződés érvénytelenségének kimondását és a szerződés előtt fennállott állapot helyre-