Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Közbeiiszóló ítélet 157 állítását kéri, valamint kártérítést is követel az alperestől. Az elsőbíróság a keresetet elutasította, a fellebbezési bíróság azonban az elsőbíróság elutasító ítéletét megváltoztatva, közbenszóló ítéletben megállapította a szerződés semmisségét, a követelés összegszerű tárgyalása céljából pedig az ügyet az elsőbírósághoz utasította vissza. A Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének feloldása mellett a következő indokolással utasítja a fellebbezési bíróságot további eljárásra: Az ügyletek semmisségének a kérdése a jelen pernek nem önálló tárgya, hanem csak a felperes pénzbeli igényének egyik előkérdése. A semmisség megállapításával tehát még nem jut el az ügy addig az eredményig, hogy már csak az igény mennyisége tárgyában való döntés van hátra. Ilyen esetben pedig a Pp. 391. §-a alapján (amely a Pp. 484. §-a [Ppn. 16. §1 értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazást nyer), közbenszóló ítélet még nem hozható, mert nincs eldöntve, hogy mit, vagy minek az ellenértékét kell megtéríteni. Következőleg jelen esetben sincs helye közbenszóló ítélet hozatalának és az ügynek az elsőbírósághoz visszautasításának. A Pp. 506. §-ának második bekezdése (mely szerint a fellebbezési bíróság az elsőbíróság által el nem döntött kérdésekben csak jogosított, de nem köteles tárgyalni), csak olyan esetre vonatkozik, amikor az elsőbíróság a követelés jogalapját már megállapította, ezt a döntést a fellebbezési bíróság elfogadja és csak a mennyiség kérdésében való döntés van hátra. A Pp. 484. §-a (Ppn. 16. §) kapcsán a Pp.-nek az elvi szabályt tartalmazó 391. §-a ugyanis a fellebbezésnek szóbeli tárgyaláson való elintézésében is irányadó. A jelen esetben azonban az elsőbíróság a kereseti követelésnek a semmisségre alapított jogalapját nem állapította meg. Ha tehát azt a fellebbezési bíróság megállapíthatónak találja, meg is kell állapítania, ha ugyan a követelés olyan természetű, hogy az alap és mennyiség kérdése szétválasztható, mert különben a mennyiség kérdésében külön ítéleti döntés nem is lehetséges. (XV. 55.) Számadási perben a fellebbezési bíróság közbenszóló ítélettel állapította meg az alperes számadási kötelezettségét, egyben az alperesnek a számadás előterjesztésére 60 napos határidőt szabott meg. Felperes felülvizsgálati kérelmében azt vitatja, hogy a fellebbezési bíróságnak ez az intézkedése perrendellenes. A m. kir. Kúria a panaszt a következő indokolással utasítja el: A fellebbezési bíróság ítéletének a felperes által megtámadott az a rendelkezése, amelyben a fellebbezési bíróság alperesnek a