Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

ismét az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak a kiegészítés, pótlás, vagy újabb vélemény adása iránt leendő megkeresése útján. (XIV. 802.) A szakértő véleménye a bizonyító eljárásnak éppen olyan eredménye lévén, mint más bizonyíték, a bíróság annak egészét és minden részletét a Pp. 270. §-ában foglalt elvek szem előtt tartásával szabadon mérlegelheti. Téves ezért az az álláspont, hogy a bíróság a szakértő véleményét a maga egészében tartozik ítélkezésének alapjául elfogadni vagy azt félretenni. (C. P. VII. 3203/1940.) A bíróság nincs kötve a perben meghallgatott szakértők véleményéhez és a bíróság belátásától függ annak a megítélése, hogy a szakértők véleményének mennyiben van jelentősége a per eldöntésénél. Ezért nem sértette meg az eljárás szabályait a fellebbezési bíróság azzal, hogy a Szerzői Jogi Szakértő Bizottság véleményét nem minden részében fogadta el döntése alapjául. (XV. 986.) Az Országos Gyógyszerész Egyesület nem felülvéleményezésre hivatott hatóság, illetőleg testület (Pp. 367. §). (XIV. 906.) A felperes katonai szolgálata alatt ismételten panaszkodott s orvosi vizsgálatra is jelentkezett, mert a lábai megdagadtak, a menetelést nem bírta, sántított. Az Igazságügyi Orvosi Tanács a tanúvallomásokkal szemben az orvosi napló megállapításait fogadja el, amelyek szerint a felperes egész szolgálati ideje alatt nem jelentkezett olyan betegségi tünetekkel, amelyek vesegyulladás gyanúját kelthették volna. A m. kir. Kúria az ítéletet a következő megokolással oldja fel: Az Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye szerint az említett tüneteknek a szakkérdés eldöntése szempontjából való jelentőségével érdemileg nem foglalkozott, hanem azt jelentette ki, hogy „a katonaorvosi vizsgálati könyvkivonat szerint, amelyet laikus tanuk ellentmondó állításaival szemben a tanács kénytelen hitelesnek tekinteni, felperes egész szolgálati ideje alatt semmi olyan betegségi tünettel orvosi vizsgálatra nem jelentkezett, ami vesegyulladás gyanúját kelthette volna." Ezzel a véleményével az Igazságügyi Orvosi Tanács ahelyett, hogy a bizonyítékok bírói mérlegelésének útjára hagyta volna azt a kérdést, hogy a tanuk vallomása, vagy az orvosi jelentésekben foglalt adatok felelnek-e meg a történeti valóságnak, a bizonyítékok hitelessége, a tanuk szavahihetősége kérdésében is állást foglalt, holott feladata az lett volna, hogy a bizonyítékok mérlegelésének kérdését az ítélet tárgyául hagyja fenn és esetleg alternatív véleményt terjesszen elő arra az esetre, ha a bíróság a felperes