Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Szakértők 149 adnia. (C. P. V. 5376/1940.) Az emberi szervezetnek a végtagok megbénulására vezető kóros bántalmai felismeréséhez és megítéléséhez különleges szakértelem: orvosi szaktudás szükséges. A fellebbezési bíróság ennélfogva annak a kérdésnek a vizsgálatánál, hogy a felperesnek szolgálatképtelenséget előidéző bénulásos betegsége kizárólag természetes úton kifejlődött szervi bántalom volt-e, vagy az őt ért baleset, mint kiváltó vagy elősegítő erőmüvi behatás abban közrejátszott-e, a Pp. 270. §-án alapuló szabad mérlegelési jogkörében mellőzhette a nem szakértő tanuk kihallgatását és az orvosi véleménynek döntő jelentőséget tulajdoníthatott; a szakszerű ismereteken és gyakorlati tapasztalatokon felépülő szakvéleményeket bírói meggyőződésének kialakulására elegendőnek ítélhette. (C. P. II. 3719/1939.) A Pp. 350. §-a értelmében a szakértőt a perbíróság nevezi ki és az alkalmazandó szakértők számát is általában véve a perbíróság határozza meg. A 351. § szerint a perbíróság a szakértők kinevezését és számuknak meghatározását a megkeresett bíróságra bízhatja ugyan, természetes azonban, hogy megkeresésében minderről határozottan nyilatkozni tartozik. Ha a perbíróság a szakértőket kinevezte s megkeresésében nem szól arról, hogy a felek esetleg más szakértők alkalmazását is fogják kérni, a megkeresett bíróság a felek részéről a helyszíni szemle alkalmával megnevezett egyéneket szakértőkként nem alkalmazhatja. (C. P. VII. 3203/1940.) A fellebbezési bíróság a kártérítési perben a felperes munkaképességének kérdésében az Igazságügyi Orvosi Tanács véleményét kérte ki, majd, mivel a felperes közvetlen megvizsgálásának hiánya miatt ezt a véleményt nem találta meggyőzőnek, egy szakorvos személyében újabb szakértőt rendelt ki és ennek a véleményét fogadta el irányadónak. Az alperesnek alaki jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati panasza folytán a Kúria az ítéletet a következő indokolással oldja fel: Az 1890:XI. tc. 1. és 2. §-a értelmében az a legfőbb véleményező testület, amelynek hatáskörébe az orvosszakértői vélemények felülbírálása tartozik, az Igazságügyi Orvosi Tanács. Mihelyt ez a tanács, mint a törvény által erre hatáskörrel felruházott legfelsőbb szerv, orvosszakértői véleményt vagy felülvéleményt nyilvánított, ennek a véleménynek a kiegészítése, pótlása, vagy felülvizsgálása a Pp. 363. és 367. §-ainak a tartalmából kivehetően nem történhetik szabályszerűen újabb szakértő kirendelésével, hanem csupán