Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

146 Magánokirat szerint a közokirat, — arra is, hogy a benne tanúsított nyilatkozatok és egyéb tények a valóságnak megfelelően vannak tanúsítva. (C. P. I. 2600/1939.) A Pp. 317. §-a értelmében a szerződésről készült okirat felolvasása, illetve megmagyarázása csak akkor szükséges, ha a kiállító olvasni nem tud, vagy az okirat nyelvét nem érti. Ha a fél tud írni s beszél magyarul, az az állítása, hogy a szerződés némelyik pontjának tartalmát nem ismerte, a Pp. 317. §-ának megfelelően kiállított okirattal szemben figyelembe nem vehető (XV. 985.). A felperes írásbeli nyilatkozatának az aláírásával kétségtelenül kifejezésre juttatta azt, hogy a nyilatkozat tartalmát magáévá teszi. Ezért attól függetlenül, hogy a két előttemező tanú jelenlétében írta-e alá az okiratot, vagy hogy az aláírást előttük a sajátkezű aláírásának elismerte-e, az okirat tartalmát a Pp. 337. §-ára való figyelemmel a felperes valóban megtett nyilatkozatának kell tekinteni és ezzel szemben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy tévedésben volt a nyilatkozat tartalmát illetően. Ezeknélfogva nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy az okiraton szereplő előttemező tanuk jelen voltak-e az okirat aláírásánál. (XVI. 454.) Névjegyzés valódiságának elbírálása. Felperes alaki jogszabály sértését panaszolja azért, mert a fellebbezési bíróság a felperesnek a perben vitás név jegyzései (szignók) valódiságának megállapításánál írásszakértő alkalmazását mellőzte. A m. kir. Kúria ezt a panaszt a következő indokolással utasítja el: A névjegyzések (szignók) valódiságának kérdésében a bíróság nincK egyes bizonyító eszközökhöz kötve. A fellebbezési bíróság ezért a felperes névjegyzései valódiságának — különös szakértő ismereteket nem igénylő — megállapítására alkalmasnak találhatta a kihallgatott tanuk vallomását és mérlegelési szabadságánál fogva alaki jogszabály megsértése nélkül mellőzhette írásszakértő alkalmazását. (XIV. 243.) A kereskedő a per folyamán könyveinek felmutatására csak akkor kötelezhető, ha ellenfele közelebbről megjelöli azokat a tételeket, amelyeket a könyvekkel bizonyítani kíván. A csak általánosságban előterjesztett bizonyítási indítvány az összes kereskedelmi könyvek felmutatására nem szolgálhat alapul, annál kevésbbé, mert a K. T. 35. és 36. §-aí értelmében a könyveknek egész tartalmukban megtekintése csak a könyvvezetés szabályszerűségének megállapítása végett, vagy pedig örökösödés, vagyonközösség, társasági vagyon felosztása és csőd esetében rendelhető el. (XV. 155.)