Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)
Tanuk 143 jogával élni nem kíván és vallomást tesz, a bíróság annak ellenére sincs elzárva attól, hogy az ügyvéd vallomását bizonyítékként mérlegelje, hogy az ügyvéd az ügyféltől a titoktartás alól felmentést nem kapott. (XIV. 882.) Abból, hogy az ügyvéd tanuként történt kihallgatása alkalmával ügyfele is jelen volt és nem tiltakozott a tanú kihallgatása ellen, a titoktartási kötelezettség alól való felmentésre kell következtetni. (XV. 193.) Abból a tényből, hogy a fél a tanút az ügyvédi titoktartás kötelezettsége alól fel nem mentette, reá nézve kedvezőtlen következményeket levonni nem lehet. Ez ugyanis a félnek a Pp. 299. §-ának 4. pontjában biztosított joga. (XV. 534.) Az a körülmény, hogy a tanuk a Pp. 299. § utolsó bekezdésében foglalt jogosultságot igénybe vették, a tanuk korábban tett vallomásának hitelt érdemlő voltát és bizonyító erejét egymagában nem érinti. (XV. 857.) Pénzintézeti Központ titoktartási kötelezettsége. A fennálló jogszabályok a Pénzintézeti Központ könyvvizsgálatát, ezzel együtt a hites könyvvizsgálat intézményét nemcsak az egyes kereskedelmi vállalatok magánérdeke, hanem a közérdek megóvása céljából a forgalom tisztessége, biztonsága, a kereskedelmi társaságokkal üzleti összeköttetésbe lépő felek érdekeinek megvédése szempontjából rendszeresítették. A könyvvizsgáló tehát annak, akinél vizsgálatot teljesít, nem olyan bizalmi szerve, hogy a tanuságtételt a Pp. 299. § 4. pontja alapján, hacsak a titoktartás kötelezettsége alól a jogosulttól felmentést nem nyert, megtagadhatná. Az ellenkező álláspont elfogadása esetén ugyanis a könyvvizsgálat intézménye elvesztené egész célbavett gyakorlati jelentőségét és az igazságszolgáltatás körében nem volna felhasználható arra, hogy általa polgári vagy büntetőperekben (Btk. 361. §, 1932:IX. tc. 1. s következő §-ok) döntően fontos tények megállapíttassanak. A titoktartás kiterjesztése megakadályozná azt, hogy pl. fizetésképtelenségnek, a fizetések megszüntetésének, az igazgatóság felelősségének, kényszerítő jellegű jogszabályok megvagy meg nem tartásának megállapítására vezető tények adott esetben felderíttessenek. Ezért már elvileg kizártnak kell tekinteni, hogy a P. K. a revízió körében a titoktartás kötelezettségére olyan értelemben hivatkozhassék, hogy a jogosult fél felmentése szükséges ahhoz, hogy a vizsgálat eredményét a bíróság előtt feltárja. De a tételes jog szabályai sem támasztják alá a kifejtettekkel ellenkező álláspontot. A Pénzintézeti Központ ugyanis az 1920:XXXVII. tc. 7. §-a alapján alkotott jogszabályai 7. §-a értei-