Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Bizonyítékok szabad mérlegelése 139 len észlelete alapján mérlegeli azok elfogadhatóságát. (XV. 744.) Az okszerű következtetés szempontjából nyilvánvalóan nem helytálló a tanú kihallgatásának mellőzése esetén fölhozott az az indok, hogy a tanú érdekelt, mert az ilyen tanú vallomását is csak kihallgatása után lehet mérlegelni. (XIV. 950.) Az alperes alaki jogszabály sértését panaszolja azért, mert a fellebbezési bíróság a tényállás megállapításánál olyan tanú vallomását vette figyelembe, aki a felperesnek nyilvánvalóan lekötelezettje volt. A m. kir. Kúria elutasítja a panaszt, mert a tanú szavahihetőségének és vallomása bizonyító erejének kérdése a fellebbezési bíróság önálló mérlegelési jogkörébe tartozott. A felülvizsgálati kérelemben a tanúval szemben felhozott az a körülmény, hogy a felperes vezérigazgatói működése idején a volt alkalmazottakkal szemben — tehát a tanúval szemben is — netán jóindulatot gyakorolhatott s ezzel a tanút lekötelezhette, mint puszta föltevés és lehetőség nem alkalmas a tanúvallomás aggályosságának megállapítására. Ennélfogva a fellebbezési bíróság a mérlegelés szabadságánál (Pp. 270. §) fogva valónak vehette a tanúnak a vallomását. (XV. 431.) Abból, hogy a felperes tényállításait bizonyító tanuk egymással minden lényeges körülmény tekintetében egyező vallomást tettek, csak abban az esetben lehetne alapos következtetést vonni arra, hogy ezeket a tanukat kitanították, vagy hogy azok összebeszéltek, ha olyan körülmények tekintetében tettek volna egyező vallomást, amelyekre nézve az általuk vallott tényállás valótlansága a rendelkezésre álló egyéb adatokból kétséget kizáróan megállapítható. Ilyen adatok hiányában azonban lehetségesnek kell elfogadni azt is, hogy vallomásuk éppen azért volt egyező, mert a való tényállásról egyezően szereztek meggyőződést. (XIII. 950.) A tanú vallomásának a megbízhatóságát nem rontja le az az állított tény, hogy zsidószármazású. A tanú szavahihetősége ugyanis nem a vallástól, hanem olyan tényektől függ, amelyek erkölcsi fogyatékosságára, érdekeltségére, vagy pedig észleleteinek nyilvánvaló helytelenségére utalnak. (XIII. 992.) Egymagában véve az a körülmény, hogy a közjegyzőt az okirat felvétele körül kifejtett eljárásáért felelősség terheli, illetve, hogy a másik tanú a közjegyzővel szemben szolgálati viszonyban áll, érdekeltségüknek a megállapítására nem alkalmas. (XIV. 546.) A Kúria kimondta, hogy a tanú vallomását aggályossá teszi az a körül-