Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)
140 Bizonyítékok szabad mérlegelése inény, hogy a fél a tanura csak a fellebbezési eljárásban hivatkozott anélkül, hogy e körülményt elfogadhatóvá tette volna. (C. P. III. 2399/1940.) A Pp. a tanú vallomásának bizonyítékul elfogadását még abban az esetben sem zárja ki, ha a tanú kihallgatásakor életének 14. évét nem töltötte be s emiatt vallomására meg sem eskethető. (C. P. I. 3612/1939.) Az a körülmény, hogy a magánnyomozók a végzett eljárásukért díjazásban részesültek, szavahihetőségüket egymagában nem rontja le. (XV. 876.) Fénykép mint bizonyíték. A fellebbezési bíróság a baleseti kártérítési perben a tényállást a baleset színhelyéről készült és a felek által csatolt rajzok és fényképek alapján állapította meg. A felperes alaki jogszabály sértését panaszolja azért, mert a fellebbezési bíróság az általa kért helyszíni szemlét nem rendelte el. A Kúria elutasítja a panaszt a következő indokolással: A baleset színhelyéről készült rajzok és fényképek a per szempontjából lényeges helyszíni adatokat ellentétesség nélkül, elegendően szemléltetik és a baleset színhelye veszélyességének kérdésében a baleset körülményei között nincs szükség a hely színének bírói megszemlélésére, sem pedig műszaki szakértő igénybevételére. Ezekre való tekintettel nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a meggyőződése szerint szükségtelen helyszíni szemlét nem rendelte el s hogy műszaki szakértőt nem hallgatott meg. (XV. 310.) A bíróság nincsen ugyan elzárva attól, hogy bármilyen bizonyítékok, így orvosi szakkönyvek alapján is az orvostudomány körébe eső egyes kérdések mibenléte tekintetében tájékozódást szerezzen és annak alapján meggyőződése szerint magának véleményt alkosson. Mindamellett utal a m. kir. Kúria arra, hogy az ilyen szakkönyvek az egyes betegségek nemére, keletkezésére, fejleményeire és kihatásaira rendszerint csak általános, tudományos tájékoztatást nyújtanak és így laikus részére nem teszik lehetővé az adott esetben fennforgó betegség mibenlétének és kihatásainak megnyugtató meghatározását. Ez kétségkívül csak a betegen szakértő orvos által megejtett beható egyéni vizsgálat alapján lehetséges. Az ekként nyert adatok azonban a szabad bírói mérlegelés körébe esnek és amennyiben azok mérlegelése a Pp. 270. §-a értelmében megtörtént, az azokra alapított tényállás csak a Pp. 534. §-ában körülírt alapon támadható meg. (C. P. III. 1902— 1939.)