Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

138 Bizmiyttókok szabad mérlegelése igény érvényesítésének a jogalapja vagy föltétele a büntetőbíróságnak elítélését vagy felmentést tartalmazó ítélete. Ez a jogszabály, valamint az uzsorás szerződésekre vonatkozó 1932:VI. tc. 11—20. §-ai sem a jelen perújítási per felfüggesztését, sem pedig azt nem teszik szükségessé, hogy a büntető eljárás során hozott akár vádhatósági, akár büntetőbírósági, a felperes felmentését, vagy a büntető eljárás megszüntetését rendelő akár nem jogerős, akár pedig jogerős határozatokban megszabott tényállás a felek között fennálló magánjogi jogviszony alapját tevő tényállításként akár itt is irányadóul elfogadtassék, akár pedig a felek között fennálló magánjogi jogviszonyra is kötelezően átható oly új bizonyítéknak tekintessék, amely a perújítás kérdésében, vagy a perújítási perben érvényesített magánjogi jogviszony és jogigény tekintetében szükségképpen ügydöntő. (XV. 1011.) A bíróság szabadon mérlegelheti, hogy melyik tanúnak a vallomása érdemel hitelt. Ennek a megítélésénél azonban a Pp. 270. §-a értelmében a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmát méltatni és a lényeges ténykörülményre ajánlott bizonyítás mellőzésének okát tüzetesen előadni tartozik. (C. P. I. 2939/1940.) Ha a tanú vallomása lényeges körülményre nézve valótlannak bizonyul, az eljárási jog szabályai szerint külön mérlegelendő, hogy az ilyen vallomás, a per többi adataival egybevetve, aggálytalan bizonyítékul elfogadható-e. (C. P. V. 2286/1941.) Tanuk vallomása. Nincs akadálya annak, hogy valamely tanúnak különböző perekben tett és egymással ellenkező vallomásai közül a bíróság az egyiket, és pedig azt, amelyet a per adatai támogatnak, bizonyítékul elfogadhassa. (XIV. 979.) A bíróság szabad megítélése szerint alapítja meggyőződését az arra alkalmasnak talált bizonyítékokra. Mérlegelési szabadságából folyóan nincs kötve a felek által ajánlott bizonyítékokhoz sem és ha a tárgyalás és bizonyítás eredményében a tényállást kellően felderítve látja, a fél által indítványozott bizonyítást, indokainak tüzetes előadása mellett, mellőzheti. A tanú kihallgatásának mellőzésére nem szolgálhat indokul, hogy a bíróságnak a tanú megbízhatósága és az ügyről való tájékozottsága tekintetében már előre kétségei vannak, mert a szavahihetőségnek ilyen mérlegelése a szóbeliségen és a közvetlenségen alapuló peres eljárásnak sérti azt az elvét, hogy a tények megállapítására hivatott bíróság ott, ahol a jogszabályok másként nem rendelkeznek, a bizonyítékok közvet-