Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Elállás 121 latkozatába bele nem egyezett, azt eredményezte, hogy a bíróságnak a Pp. 187. § második bekezdése esetében is alkalmazandó 445. § negyedik bekezdése szerint kellett határoznia, vagyis az ügy állásához képest a tárgyalás és bizonyítás eredményét figyelembe kellett vennie. Ebből pedig az következik, hogy a felperes elállásának a pert ebben a részében megszüntető jogi hatálya az alperes ellenzése folytán be sem következett, tehát nem volt per jogi akadálya annak, hogy a felperes az eredeti kérelemhez viszszatérjen s az elsőbírói ítéleti döntés ellen beadott fellebbezésében akként érvényesítse mindazokat a kifogásait, amelyek megillették, mintha a kereset említett tételétől el sem állott volna. A fellebbezési bíróság tehát e tétel tárgyában a felperes fellebbezése folytán érdemleges határozatot hozhatott. (XIV. 337.) A felperes kártérítési követelés iránt indított perében a fellebbezési eljárás során azt a kijelentést tette, hogy a per egyszerűsítése érdekében kártérítés iránti követelését bizonyos összeggel leszállítja. A most említett összeg a felperes kártérítési keresetének csak egyik, szintén kártérítésként igényelt része (tétele) volt és a per a keresettel érvényesített kártérítési követelés többi része iránt a felperes most idézett kijelentésének megtétele után is tovább folyt. A szóbanlevő kijelentéssel tehát a felperes nem a pertől állott el, hanem keresetét szállította le. Minthogy ehhez képest a jelen esetben nem lehet szó a pertől való elállásról, mint a Pp. 187. §-ában foglalt jogszabály alkalmazásának előfeltételéről: nem sértett a fellebbezési bíróság eljárási szabályt azzal, hogy csak a leszállított kereseti követelés érdemi elbírálására szorítkozott. (XV. 472.) A kereset leszállítása — a keresettől való részleges elállás — egymagában véve nem jelent lemondást a kereseti jogról, hanem pusztán annak időleges érvényesítéséről. A jogról való lemondás megállapíthatásához ezenfelül az erre irányuló akaratnak nyilt, vagy a tényekből minden kétséget kizáró módon következtethető kifejezése is szükséges. (C. P. V. 4416/1940.) A felperes keresetétől jogfenntartással állott el, de azt a perköltségekre fenntartotta. Az alperes azzal, hogy a keresettől való elállásba a per tárgya tekintetében kifejezetten bele nem egyezett, a leszállított kereset elutasítását kérte, egyben pedig a kereseti jog fenn nem állása miatt viszontkeresetet támasztott, a keresettől való elálláshoz hozzá nem járult. Ennek pedig a Pp. 187. §-a értelmében az a folyománya, hogy az alperes beleegye-