Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

— Cselédügyek — 37 b) Házicselédi, gazdasági cselédi, gazdasági munkási, napszámost és ezzel azonosnak látszó jogviszonyban álló alkalmazottak. Az 1876: XIII. t.-c. 1. §-a értelmében a cselédi minőséghez megkívánt folytonos és személyes szolgálatból következik, hogy annak a munkavállaló főfoglalkozásának kell lennie. (XIII. 643. Hb.) Annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy a szolgálat fejében követelt díjazás cselédbér-e, nem az a döntő, hogy a feleik a szolgálatot cselédszolgálatnak minősítik-e vagy sem, hanem az, hogy a szolgálat tényleg olyan szerződéses viszonynak a keretébe esik-e, amely viszonyt a törvény minősít cseléd és gazda között jogviszonynak. (XIII. 621. Hb., XIII. 659. Hb., XIII. 665. Hb.) A cselédszerződésnek nem törvényes kelléke ugyan, hogy a bér összegét a felek előre meghatározzák, de törvényes kelléke az, hogy a felek előre megállapodjanak abban, hogy a cselédszolgálatra szerződő egyént általában, bár összegszerűleg meg nem határozott, mégis bizonyos szolgálati időhöz mért ellenérték illeti. (XIII. 621.) Hogy ez érvényességi kellék, az kitűnik a házi cseléd és a gazda közötti viszony szabályozásáról szóló 1876 : XIII. t.-c. 1. §-ából. A bérre vonatkozó előzetes megállapodást pedig nem pótolja a munkaadónak az az állítólagos ígérete, hogy a munkavállaló szolgálatait utólag díjazni fogja. A szolgálati idővel határozott viszonyban nem álló díjazás (jutalom) ugyanis nem bér és nem ad cselédbér jelleget a megszolgált háztartási munka ellenértékének a megfelelőnek vélt havi bér arányában való 'kiszámítás és ilyen alapon való érvényesítés. (XIII. 659. Hb., XI. 622. Hb.) Halál esetére igért munkabér. Aki nem megáállapodásszerűen kikötött fizetést követel, hanem a munkásságának — szerinte — illő, vagyis a döntésre hivatott hatóság belátásától, mérlegelésétől függő ellenértékét követeli, s azt adja elő, hogy szolgálatainak díjazása előre nem volt megállapítva, s a munkaadóval úgy egyezett meg, hogy tőle életében fizetést nem kap, hanem halála után nyer a hagyatékból díjazást — annak követelése nem cselédbérkövetelés, mert a szolgálati idővel határozott viszonyban nem álló jutalom, illetőleg ellenérték nem bér. (XI. 622. Hb.) ; Cselédszerződés tehát nem jön létre, ha a házfelügyelő felesége háztartási munkákat ingyenesen tartozik végezni, következőleg a vitás követelés nem cselédbér, hanem olyan — szolgálatért igényelt — díjazás, amelynek, mint a közigazgatási hatóság elé nem. utalt magánjogi természetű követelésnek az elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. (XIII. 659. Hb., XIII. 621. Hb.) Aki napi munkáját többszöri megszakítással végezte, amikor munkahelyéről el is távozott, annál ebből már önmagában arra lehet következtetni, hogy a nevezett folytonos szolgálatra, vagyis a gazda ellenőrzése alatt állandó és minden munkaerejét igénybevevő teendők teljesítésére nem. vállalt kötelezettséget. Már pe-