Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

— Szolgálatban szenvedett baleset — 33 pontjából került közjogi jogviszonyba, de egyébként magánjogi jogalanyiságát nem veszti el. Következőleg a katonai szolgálatra tekintet nélkül és attól függetlenül jogot keletkeztető tényekből (minők például szerződés, tilos cselekmény stb.) az állammal szemben létesült jogviszony már nem közjogi, hanem magánjogi jogviszony. Más szóval: azok a magánjogi jog címén alapuló igények, amelyek a katonai szolgálatot teljesítő egyént erre a szolgálatra tekintet nélkül illetik meg, jogi természetüket nem vesztik el és közjogi jellegű igényre pusztán a katonai szolgálat tényéből kifolyólag át nem változnak. (XII. 672. Hb, XIII. 674. Hb.) Megjegyezzük, hogy az itt eldöntött első esetben felperes, akinek sérülését kézigránát gyutacsának felrobbanása okozta, követelését nemcsak a kincstári közegek vétkességére, hanem a veszélyes üzemre vonatkozó szabályokra alapította, ezt azonban a hatásköri bíróság nem méltatta külön figyelemre. A második eset határőrre, tehát szintéri katonára vonatkozik. Vétkes felelősségen alapuló, tehát rendes bíróság elé tartozó magánjogi követelés áll fenn pl., ha a felperes kárát az okozta, íhogy neki, aki a baleset idejében még csak két-három hét óta teljesített katonai szolgálatot és így még nem lehetett teljesen kiképzett lovaskatona, olyan lovat osztottak ki, amelyről az intézkedésre hivatott katonai személy tudta, vagy kellő gondosság kifejtése mellett tudhatta, hogy annak igénybevétele a katonai szolgálattal szükségképen és e szolgálat természetével megfelelően együtt járó veszély mértékén túlmenően katonai szempontból is szükségtelenül veszélyezteti a felperes testi épségét. Hogy a felperes az állítása szerint vétkes katonai személyt meg nem nevezte és a gondtalan magatartás mibenlétét tüzetesebben meg nem jelölte, a Pp. 225. §-a szerint csupán azt teszi szükségessé, hogy a per érdemi tárgyalása során a felperes a hiányos tényelőadásainak kiegészítésére felhívassék, az előadásnak ez a hiányossága azonban nem szolgálhat alapul arra, hogy a felperes követelése polgári pexútra nem tartozónak mondassék ki. (XI. 195.) A Hatásköri Bíróság a polgári nyugdíjtörvény alá vont közszolgálati alkalmazott esetében is (ilyennek minősítette a vámőrt), úgy ítélt, hogy a vétlen baleseten alapuló kártérítési követelés és a nyugdíjigény közt ügy azonosság áll fenn és az ilyen igények érvényesítése közigazgatási útra tartozik, mert az 1912 : LXV. t.-c. 48. §-a szerint, mint ellátási igény van szabályozva az az igény, mely a közszolgálatban álló személyt a szolgálat teljesítése közben, vagy abból kifolyólag az állam és alkalmazottai vétkessége nélkül ért baleset folytán előállott kár megtérítésére irányul. Ellenben az állami közegek vétkességén alapuló ilyen igény rendes bíróság elé tartozik. (XII. 40. Hb.) Vasutas nyugdíját meghaladó baleseti járadék. Ha a felperes a keresetében nem azt a nyugdíjat követeli, amely őt a szolgálati viszonynál fogva az illetmény- és nyugdíjszabályok szerint megilleti, hanem az őt ekként megillető ellátásnak az összege és annak az ellátásnak az összege között mutatkozó különbözetet, 3V