Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

32 — Szolgálatban szenvedett baleset — hatásköri bíróság mondja — a felperes keresetét „oly ténykörülményekre alapította, amelynek bekövetkezte a katonai szolgálatra tekintet nélkül is annak sajátosságától függetlenül alkalmas a kártérítés iránti jog, illetőleg kötelezettség, vagyis kizárólag magánjogi jogviszony keletkeztetésére. A kereseti követelés magánjogi természetén nem változtat az, hogy a felperes az őt ért kár összegét a katonai zsoldjának alapul vételével számította fel. A kereset jogalapja ugyanis a jogkeletkeztető tényekre vonatkozó tényállítások után, nem pedig a követelés mennyisége tekintetében tett tényelőadások szerint igazodik." (X. 714. Hb. XI. 195.) Ugyanígy 195. Megjegyezzük azonban, hogy a Hatásköri Bíróság által eldöntött esetben olyan katonáról volt szój akire az 1929.'XV. t.-c. hatálya — visszaható rendelkezés hiányában — még nem terjed ki. A Kúria még abban az esetben is megállapítja a polgári bíróságok hatáskörét, amikor a felperes volt katona egyszerűen a keresetképesség megszűnését okozó baleset alapján követel kártérítést, mert az ilyen követelés, akár tiltott cselekményre vagy mulasztásra, akár a kártérítési kötelezettnek tárgyi vagy méltányosság szerint megállapítható vétlen felelősségére van alapítva, nem pedig a katonai szolgálatra. (X. 961.) Amikor a kereset egyszerűen azon alapult, hogy a katonai szolgálat alatt szenvedett súlyos baleset megtérítését a méltányosság kívánja, a Kúria kimondta: „A felperesnek a perben érvényesített igénye nem olyan, amelyet az igény alapossága esetén a kár valóságos felmerülésétől függetlenül illetné meg és így nincs alap annak a megállapítására, hogy a felperes ezt a követelését csupán a hatáskörre vonatkozó szabályok kijátszása végett jelölte meg kártérítési követelésként és, hogy az valójában közjogi jellegű ellátási követelés. A magánjogi követelések érvényesítése — és így a magánjogi címen támasztott kártérítési követelésnek érvényesítése is — a rendes bíróságok hatáskörébe és polgári per útjára tartozik, amennyiben valamely különös jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik." Nem zárja ki az ilyen követelésnek bírói úton érvényesítését az 1929:XV. t.-c. 3. §-nak a rendelkezése, amely szerint a katonai ellátásra való igényből kifolyólag az államkincstárral szemben támasztható követelésekre nézve a határozat hozatalára minden más eljárás kizárásával a honvédelmi miniszter illetékes, mert a fentebb előadottak szerint a felperesnek ebben a perben érvényesített kártérítési követelése a katonai ellátásra való igényből kifolyólag ugyancsak az államkincstárral szemben támasztható követeléssel nem azonos. (XI. 560.) Nincs meg a Hatásköri Bíróság szerint sem az ügy azonosság, ha a közigazgatási bíróság előtt katonai ellátási igényt érvényesít a volt katona, ellenben a rendes bíróság előtt az államot közegeinek vétkes cselekményére alapítottan perli. Ilyenkor ugyanis a kereset jogalapja lényegileg nem a katonai szolgálatban állás és utána bekövetkezett sérülés, hanem az állami közegek vétkes cselekménye. A katona az állammal csak a katonai szolgálati jogviszony szem-