Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

88 — Más hatósági eljárás — A polgári perútra nem tartozó ügyek akkor seiu tartoznak oda, ba a Végrehajtási Törvény alapján behajtásra kirendelt ügygondnok érvényesíti (VII. 722. Hb.). A Pp. 180. §-ának 2. pontjában meghatározott az a pergátló körülmény, hogy a törvény szerint a polgári pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie, akkor áll fenn, ha a keresetben előadott jog polgári per útjára tartozik ugyan, azonban vagy magát ezt a jogot kell a polgári^pert megelőzően más hatósági eljárás útján érvényesíteni es csak a törvényben megkívánt ennek a másik eljárásnak az igénybevétele után viheti az ügyel az ott nyert Határozattal meg nem elégedő fél a polgári per bírósága elé, vagy pedig a kereset szempontjából lényeges és a perindítást megelőzően eldöntendő valamely tény vagy jogkérdésnek, mint a kereset előkérdésének az eldöntése tartozik más hatósági eljárás útjára. Mind a két esetben azonban a kir. Kúria gyakorlata szerint csak akkor lehet a megelőző más hatósági eljárás hiányát a per megalapításának útjában álló pergátló körülménynek tekinteni, ha a törvény a megelőző más hatósági eljárás igénybevételének kötelező voltáról kifejezetten rendelkezik (C.'I. 777/1934.). Az 1927:XXI. tc. (betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló törvény) 90. §-ának első és második bekezdése értelmében a munkaadó a vele munkavállalói jogviszonyban álló biztosítottnak, illetőleg családtagjainak az intézettől járó kártalanítást meghaladó összeg erejéig kártérítéssel abban az esetben tartozik, ha jogerős búntetőbírói ítélet megállapította, hogy ő vagy oly megbízottja, akinek eljárásáért felelős, a balesetet vagy a foglalkozási betegséget szándékosan, vagy oly baleset elhárító, illetőleg egészségvédő óvórendszabály, vagy óvóintézkedés foganatosításának elmulasztásával idézte elő, amelyet a hatóság akár általában, akár különösen arra a vállalatra, üzemre, hivatalra, vagy foglalkozásra jogerősen elrendelt. Ezt a rendelkezést a kir. Kúria állandó gyakorlata akként értelmezi, hogy ezzel a törvény a munkaadó vagy megbízottja szándékos vétkes magatartására vagy az 1927. évi XXI. tc. 90. §-ának 2. bekezdése alá eső minősített gondatlanságára alapított kártérítési keresetek tekintetében pergátló körülményt állapított meg, amelynél fogva az említett jogcímeken — az ugyanennek a törvényszakasznak negyedik bekezdésében megjelölt kivételes eseten kívül — egyébként nincsen helye a munkaadó ellen kártérítési kereset indításának. Ellenben a munkaadónak vétkesség nélkül való felelősségére, vagy annak bár vétkes, de az 1927:XXI. tc. 90. §-ának első és második bekezdése alá nem eső magatar-