Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

74 — Szegénységi jog — sének az idejében eljár. A bíróság tehát akkor is jogosítva van a szegénységi jog megadása iránt előterjesztett kérelem tárgyában dönteni, ha a kérelem előterjesztése után, de döntését megelőzően az előtte folyó eljárás egyébként már befejezést nyert (C. VII. 5348/1935.). Az 1914:XLIII. t. c. 75. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően a szegénységi jogot csak az ezirányú kérelem előterjesztésének napjától kezdődő hatállyal lehet megadni; a kérelem előterjesztését megelőző időre visszamenő hatállyal azonban nem (C. II. 5401/1931.). Ha a szegénységi jogot kérő fél a per tartama alatt bizonyos ideig munkanélküli segélyben részesül, eme időszakon kivül azonban jövedelme nincs, a munkanélküli segélyből eredő jövedelmet a per egész tartamára elosztva kell számításba venni (VII. 927. D. T.). Egyes döntésekben kifejezésre jut az a jogelv, hogy a bíróság a szegénységi bizonyítvány tartalmát nem köteles fenntartás nélkül elfogadni, ha az nem egyszerű ténytanúsítás, hanem a tényekből levont ténybeli vagy jogi következtetés, így az alábbi határozatok szerint: Abból a tényből, hogy a szegénységi jogot kérő fél megnősült s hogy feleségével háromszobás berendezett lakásban lakik, okszerűen még nem vonható következtetés arra, hogy keresete több volna, mint a lakhelyen szokásos közönséges napszám, mert a községi elöljáróság által észlelt eme életmódjának alapjául a felesége vagyona is szolgálhat (C. V. 1918/1935.). Ugyanígy a hatósági bizonyítványban felsorolt adóöszszegekkel szemben a bíróság nem vette figyelembe a bizonyítványnak a Pp. 112. §-ának első bekezdésén alapuló szegénységi jog megadását célzó azt a tartalmát, hogy a szegénységi jogot kérő fél jövedelme „figyelemmel az illeték és költség kamatterheire, valamint egyéb köz- és magántartozások kamatterheire, — a napi 5 pengőt . . . nem haladja meg." A bíróság megállapítása szerint ugyanis ebből a bizonyítványból az tűnik ki, hogy a szegénységi jogot kérő félnek van ugyan napi 5 pengőt meghaladó jövedelme, de ennek tiszta összegét ezek a terhek annyira csökkentik, hogy — amint azt egy előzőleg becsatolt községi bizonyítvány tanúsítja, — ezek miatt a terhek miatt a szóban lévő per költségeit a kérelmező fél „már semmi esetre sem tudja fedezni anélkül, hogy saját és hozzátartozóinak szükséges tartása sérelmet ne szenvedne" (C. V. 3951/1934). A Pp. 551. §-ának első bekezdése értelmében annak a bíróságnak a végzése ellen, amely az ügyben mint fellebb-